Emlékezés - Emlékszem rád:Ifjúságod hűségére,mátkaságod szeretetére...Jerémiás 2,2
Mindenkire jellemző,hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni)a múltból.A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre.Ezeket aztán többféle változatban adják elő,s lassan maguk sem tudják.hogy pontosan mi hogyan is történt.De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat,hibákat,bűnöket.Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban,vagy váratlan pillanatban,de újra lenyomjuk azokat a tudatalattiba.
És mire emlékszik Isten?Emlékszik népe hűségére.Amikor szövetséget kötött Izraellel,az örült ennek,és ragaszkodott Istenhez.Olyan volt ez, mint a jegyesség,az egymás iránti szeretet jellemezte. - Aztán elromlott a kapcsolat,mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni.
Ezzel megcsalták az Urat,hűtlenné váltak Hozzá.Ez fájdalmas emlék,ami Isten ítéletét hívja ki. - Isten azonban kész megbocsátani a hűtlenséget.És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni.Amit Ő megbocsátott,arra nem hivatkozik,az nem választ el Tőle,"nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jerémiás 31,34). Isten nem felejt,csak nem említi többé.
A Biblia minket is erre bátorít.Először is arra,hogy Isten jótetteit,csodáit ne feledjük el."...ne feledd el,menyi jót tett veled!"(Zsoltárok 1o3,2). Tartsa frissen a hálaadásunkat,és Istent magasztaló imáinkat az emlékezés!Ez egyben bátorít arra,hogy bízzuk rá nyugodtan a jövőnket is.
Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt!Ezeket a tartozásokat el lehet engedni,ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet,amikor Jézus meghalt értünk. Kolossé 2,14). A megbocsátott,elrendezett vétkeket,pedig nem szabad többé felemlegetni,családon belül sem,ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket
Mindenkire jellemző,hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni)a múltból.A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre.Ezeket aztán többféle változatban adják elő,s lassan maguk sem tudják.hogy pontosan mi hogyan is történt.De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat,hibákat,bűnöket.Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban,vagy váratlan pillanatban,de újra lenyomjuk azokat a tudatalattiba.
És mire emlékszik Isten?Emlékszik népe hűségére.Amikor szövetséget kötött Izraellel,az örült ennek,és ragaszkodott Istenhez.Olyan volt ez, mint a jegyesség,az egymás iránti szeretet jellemezte. - Aztán elromlott a kapcsolat,mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni.
A Biblia minket is erre bátorít.Először is arra,hogy Isten jótetteit,csodáit ne feledjük el."...ne feledd el,menyi jót tett veled!"(Zsoltárok 1o3,2). Tartsa frissen a hálaadásunkat,és Istent magasztaló imáinkat az emlékezés!Ez egyben bátorít arra,hogy bízzuk rá nyugodtan a jövőnket is.
Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt!Ezeket a tartozásokat el lehet engedni,ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet,amikor Jézus meghalt értünk. Kolossé 2,14). A megbocsátott,elrendezett vétkeket,pedig nem szabad többé felemlegetni,családon belül sem,ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket