Istentisztelet a hétköznapokban - ...fölállította az Úr az énekeseit,akik szent öltözetben dicsérték Őt,és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek... 2Korinthus 2o,21.
Ez alkalommal egészen szokatlan módon adott győzelmet Isten az Ő népének.Miután böjtöltek és imádkoztak,Jósáfát felállította a "sereget": Elöl mentek az énekes léviták "szent öltözetben"és dicsőítették az Urat,utánuk a nép.Velük szemben az ellenség.Jósáfát bátorította az embereket:Higgyetek az Úrban és higgyetek az Ő prófétáinak! - akik ugye azt mondták,hogy ez az Úr harca lesz.
Sakkor valami viszály támadt a szövetségesek seregében,váratlanul egymásnak estek,és lekaszabolták egymást."Senki sem menekült meg."Jósáfát emberei összegyűjtötték a zsákmányt,és utána megint hálaadó istentiszteletre gyűltek össze.
A nem hívő ember ezt mondja:Ilyen esetben nem imádkozgatni kell,hanem rendbe hozni a fegyvereket,haditervet készíteni,és küzdeni.Imádsággal még senki sem nyert csatát,azt csak a kegyesek pótcselekvése.
A vallásos ember így szól:Az imádság a papok dolga,azt a templomban kell gyakorolni ünnepi istentiszteletek alkalmával.Más az ünnep,és mások a profán hétköznapok.
Jósáfát szerint a hívő ember élete egységes,nem válik így ketté:Ő az istentiszteletet is behozta a hétköznapokba.Nem száműzi az imádságot a templomba,hanem templommá lesz még a harctér is :Ott is hangzott a léviták Istent magasztaló éneke.S hangzott az imádság ütközet előtt,a győzelem után - mindig.
Ez nem azt jelenti,hogy a hívő ember tétlen,és várja a sült galambot.Hanem hogy mindig azt igyekszik tenni,aminek Istentől rendelt ideje van,s amit Isten parancsol neki.Van,amikor erejét megfeszítve dolgozik,s van,amikor hittel várja,hogyan teljesíti Isten az ígéreteit.Sok erőlködéstől ,kudarctól,és mulasztástól megmenekülnénk, ha ezt gyakorolnánk.
Ez alkalommal egészen szokatlan módon adott győzelmet Isten az Ő népének.Miután böjtöltek és imádkoztak,Jósáfát felállította a "sereget": Elöl mentek az énekes léviták "szent öltözetben"és dicsőítették az Urat,utánuk a nép.Velük szemben az ellenség.Jósáfát bátorította az embereket:Higgyetek az Úrban és higgyetek az Ő prófétáinak! - akik ugye azt mondták,hogy ez az Úr harca lesz.
Sakkor valami viszály támadt a szövetségesek seregében,váratlanul egymásnak estek,és lekaszabolták egymást."Senki sem menekült meg."Jósáfát emberei összegyűjtötték a zsákmányt,és utána megint hálaadó istentiszteletre gyűltek össze.
A nem hívő ember ezt mondja:Ilyen esetben nem imádkozgatni kell,hanem rendbe hozni a fegyvereket,haditervet készíteni,és küzdeni.Imádsággal még senki sem nyert csatát,azt csak a kegyesek pótcselekvése.
Jósáfát szerint a hívő ember élete egységes,nem válik így ketté:Ő az istentiszteletet is behozta a hétköznapokba.Nem száműzi az imádságot a templomba,hanem templommá lesz még a harctér is :Ott is hangzott a léviták Istent magasztaló éneke.S hangzott az imádság ütközet előtt,a győzelem után - mindig.
Ez nem azt jelenti,hogy a hívő ember tétlen,és várja a sült galambot.Hanem hogy mindig azt igyekszik tenni,aminek Istentől rendelt ideje van,s amit Isten parancsol neki.Van,amikor erejét megfeszítve dolgozik,s van,amikor hittel várja,hogyan teljesíti Isten az ígéreteit.Sok erőlködéstől ,kudarctól,és mulasztástól megmenekülnénk, ha ezt gyakorolnánk.