Archívum

  Egy nyár a Körös parton!       2011.08. 08. Kamaszkorom éveihez nagyon kellemes emlékek fűznek. Figyelembe véve, hogy Székelyhídon laktam és Váradon jártam iskolába, már maga az egy kaland volt. Akkor még gőzmozdonyok húzták a vonatokat, romantikát kölcsönözve az utazásainknak.

                           A Télapó   A karácsonyi hagyományok mindig nyomot hagynak egy kisgyerek lelkében valamilyen formában.   Így volt ez, egy kedves barátom családjában is, ahol ikerfiúkkal lepte meg őket a természet.  Mindez a bolsevik felfogású érában történt, Erdélyben! A gyerekek olyan 6 éves formák lehetek.

Motorcsere. 2012-05-29 12:36:36kedd     Motorcsere.Ezt a kis történetet, inkább technikai beállítottságú olvasóknak ajánlom!Foglalkozásom hajnalán, mikor még nem voltam tisztában azzal, amit vállalok, igen sok meglepetés ért a szakmával kapcsolatban.

Remete. 2012-08-06 13:24:09hétfő     Ez a kis falucska, gyermekkori vándorlásaim első állomása. Belényestől északra, néhány km-re található, a nyugati Kárpátokban. Ide helyezték nővéremet, mint tanítónőt. Itt kaptuk, egyben első lakásunkat, miután apám felelőtlenül eltaszított magától bennünket.

" A csitári hegyek alatt..." 2013-02-16 15:53:44szombat     Szülőfalum! Csatár. Ezen a földrajzi ponton kapcsolódtam először a földi létemhez. Előre nem láthatóan, nem határozhattam meg sorsomat s családomat. Viszont megadatott nekem, hogy alakíthassak rajta.

Ismerkedve az Óhazámmal. 2014-02-07 12:49:35péntek     A trianoni hadisarc egyezmény után, a leszakított térségek magyarjai, igen csak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a térhódítók által. Viselte az elnyomást, ki hogy bírta.

Pályafutásom során, mindig télen voltak a legnagyobb megpróbáltatások, működésünket illetően. Egy alkalommal, Tulcsáról kellet koncentrált mustot hozni Váradra.

  Amolyan, pályakezdő sofőrként, annak idején sikerült elcsípnem, egy zsírosabb fuvar járatot, melynek az egyik végállomása Galati volt! Ide szállítottunk peridokkal (hosszú vastag csövön, az árú méretének megfelelően, állítható hosszúságú,után futó tengely) vasárut a hajógyárba.

Valamikor, idővel lassan kezdtem integrálódni a rám erőszakolt nemzeti rendbe és eljutván odáig, hogy magam kerestem a kenyerem, hiszen meg tudtam értetni magam a környezetemmel, számomra idegen nyelven. Bár, beszéltem románul, de a mai napig is magyarul gondolkodom, viszont egyből le is fordítom a mondani valómat.

A nagy verekedés után, az egyszerű magyar ember, még észre sem vette, hogy már nem Magyarországhoz tartozik, csak élte a minden napjait a megszokott módján. Még mindenki magyarul beszélt, vagy az anyanyelvén, ahogy megértetni tudta magát. De, már Romániához tartoztunk a politikai területi rablás értelmében. Ekkor volt az elnökválasztás is, némi felhajtás tükrében.