37 videó
Az önismeret alapkérdése: Ki vagyok én? Milyen vagyok én?
Az önismeret, mint a teljes élet kapuja
Az önismereti rendszerek mindegyike másfajta fejlődési utat kínál önmagunk feltérképezésére. Jó ez a sokféleség, mert mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb módszert.
Egyik módszer sem kizárólagos érvényű, hanem csupán egy lehetőség a többi közül. Minden módszernek ugyanakkor megvan a saját hatóterülete. Ha a számunkra legmegfelelőbb módszert szeretnénk megtalálni, szükséges tudnunk, hogy mi az, amin változtatni akarunk, mi a célunk. Bármelyik úton is indulunk el azonban, kizárólag akkor juthatunk előre, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz.
De mi is az az önismeret?
Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok.
K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.).
Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:
Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti.
A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?
A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989).
Énkép: az ember elképzelése saját magáról.
Az énkép nemcsak pozitív, vagy negatív lehet, hanem merev (ellenálló), befogadó (változó) is.
A merev énképű embereknél gyakoriak az elhárító manőverek, nagy az eltérés a társak véleménye és az énkép között, és sok nehézséggel küzdenek a társas kapcsolatban.
A befogadó énképű emberek elfogadják, feldolgozzák az énképnek ellentmondó információkat, jól alkalmazkodnak, és képesek a változásra.