144 videó - 1910
Amerikai zeneszerző. 1910. március 9-én látta meg a napvilágot West Chesterben, és 1981. január 23-án hunyt el New Yorkban. 1924-től Philadelphiában a Curtis Institute of Music-on folytatott tanulmányokat. Tehetséges volt éneklésben és zongorázásban, de leginkább zeneszerzésben. 1933-ban diplomázott. Op. 9-es I. szimfóniáját, amely 1935–36-ban keletkezett, az 1937-es Salzburgi ünnepi játékokon mutatták be. Vonósokra írt Adagiójának premierjére 1938-ban került sor New Yorkban. Az NBC zenekarát Arturo Toscanini vezényelte. A komponista munkásságának sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy műveit rendszeresen eljátszották születésük után nem sokkal. Így történt ez az op. 17, 2. Essay-vel is, amit Bruno Walter mutatott be 1942-ben. Az op. 19, 2. szimfóniát 1947-ben Koussevitzky dirigálta. Barber az ’50-es évektől a színpad felé fordult. 1953-ban készült el a Medea balett, amit a Columbia Egyetem megbízásából Martha Graham számára írt. 1958-as operájáért, a Vanessáért Pulitzer Díjban részesült. 1959-ben keletkezett A Hand of Bridge c. kisoperája. Az 1966-os „Anthony and Cleopatra”-t Zeffirelli rendezésében vitték színre New Yorkban. Barber zenei stílusa nem volt kifejezetten modern, érdekességét a Stravinsky-ra emlékeztető neoklasszicista hangvétel és a jazz elemeinek sajátos ötvözete adja. 1981. január 23-án halt meg New Yorkban.
fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/zeneszerzo/samuel_barber_1
Ajánlás: Samuel Barber: Adagio for Strings, etc. (CD)
2008. augusztus
Kiadó: EMI Music
Kiadás éve: 2008
Kategória: klasszikus zene
Furcsának tűnik, hogy egy amerikai zeneszerző művei többé-kevésbé nélkülözik a kontinensre olyannyira jellemző vonásokat.
Márpedig Samuel Barber muzsikájában csak nagyritkán fedezni fel a nagyvárosok nyüzsgő zaklatottságát, a kozmopolita sokszínűséget, a végtelen tájakat vagy a végletekig vitt absztrakciót.
Barber zenéje egész egyszerűen: romantikus. Ám még a késői romantikusok között is késeinek, ha nem épp megkésettnek számít, hiszen az egyetlen angolszász zeneszerző, akihez nagyságban és felfogásban hasonlíthatnám, az az Edward Elgar, akinek leghíresebb darabjai még a századfordulón készültek, s már maga is a zenei romantika lecsengő ágában alkotott.
A számtalanszor rögzített Adagio for Stringset hallgatva a nyilvánvaló Richard Strauss-i párhuzam mellett így Elgar Enigma Variations-ének „Nimrod” tétele juthat eszünkbe, mely a zeneirodalom legszépségesebben borzongató adagiói közé tartozik - Barberével együtt.
A Knoxville: Summer of 1915 viszont valamiképp Kurt Weill dalait juttatja eszembe, noha hangulata inkább nosztalgikus, mintsem fanyarul urbánus. És jóllehet Weill Die sieben Todsündenjével ellentétben nem énekes-táncos darab, kiérződik belőle egyfajta táncos lüktetés.
Még erőteljesebb ez a térbeliességet megkívánó töltődöttség Barber hegedűversenyében, melynek első két tétele szinte invitálja a modern tánc nyelvén való értelmezést.
A virtuóz harmadik tételben fedezni fel először a zeneszerző hamisítatlan amerikaiságát. No nem a túlzott könnyedségben, amit a mű eredeti megrendelője kifogásolt benne, hanem a felismerhetően amerikai melódiákban.
Ám Barber ténylegesen is komponált balett-zenét, mégpedig nem kisebb koreográfus, mint Martha Graham számára.
A Medea’s Dance of Vengeance Aaron Copland Appalachian Springjének közeli rokona - sajnos annak kivételes, fenséges szépsége nélkül, ám kidolgozottságban és ihletettségben egyértelműen vetekedve a kortárs darabbal.
Az Overture to ‘The School for Scandal’ Barber első sikere volt; meglepő módon talán ebben érződik leghatározottabban a modernizmus hatása, lendületében pedig Leonard Bernstein zenés drámáihoz hasonlítható.
Az Essay for Orchestra No. 1 szintén magán viseli még valamennyire a modernizmus jegyeit.
Sokban, mindenekelőtt textúrájában emlékeztet a híres Adagio-ra, ám sötétebb tónusú, sűrűbb szövésű darab, amely nélkülözi a másik mű csupán merengő magasztosságát és könnyedebb ünnepélyességét, és néhol wagneri mélységekbe jut.
Az American Classics sorozatban megjelent Barber-válogatás kétségtelenül reprezentatív; a zongoraversenyen kívül megtalálni rajta minden fontos rövidebb kompozíciót, és hű képet ad a zeneszerző világáról. Érdemes megismerkedni vele.
Előadók:
Barbara Hendricks - szoprán
London Symphony Orchestra
Michael Tilson Thomas - karmester
Elmar Oliveira - hegedű
Saint Louis Symphony Orchestra
Leonard Slatkin - karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Adagio for Strings
2. Knoxville: Summer of 1915
Violin Concerto
3. I. Allegro
4. II. Andante
5. III. Presto in moto perpetuo
6. Overture to ‘The School for Scandal’
7. Essay for Orchestra No. 1
8. Medea’s Dance of Vengeance