178 videó - 1956
Mi volt ezerkilencszázötvenhat, barátom? Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem voltSe élő, se holt. Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy futott előle a Gazság! Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt. Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre. Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog. Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet. Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót. Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár. Mi volt az életed? Hiába kérdezed Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
itt lőttek először a békés tüntetőkre, s ez a nagy történelmi múltra
visszatekintő közösség volt képes arra, hogy valamennyi kommunistát kiszavazza a város forradalmi bizottmányából.
Akik a Debrecen elfeledett bölcsessége című filmben nyilatkoznak,
Pampert Viktor, Kozák József, Osvai Károly, Jakab Judit, Gazdag Ibolya…,
személyes emlékeik felidézésével voltaképpen megerősítik eddigi ismereteinket. Megerősítik és árnyalják.
A film létrejöttét szorgalmazó Pampert Viktor és az egykori súlylökő bajnok, Kozák József szavaiból ugyanis az is kiviláglik, milyen hatékonyan támogatták
az egyetemi ifjúság szervezkedéseit a munkásfiatalok. Például a golyóscsapágy-gyár ifjú munkásai, akik nem csak a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának, Komócsin Zoltánnak a kétkulacsosságán láttak
át (Komócsin ugyanis, annak érdekében, hogy a város forradalmi
bizottmányába elvtársaival együtt beférkőzhessen, eleinte a megmozdulások hívének adta ki magát), de a tűzparancsot vezénylő kommunistákkal szembeni, egyetlen „fegyver”, az általános sztrájk megszervezésében is
oroszlánrészt vállaltak.
Ezek a józan gondolkodású, edzett fiúk sorsdöntő helyzetekben olykor bizony előrelátóbbaknak és bátrabbaknak bizonyultak, mint az elvek magasában szárnyaló, átszellemült kortársaik – erre is rávilágít a dokumentumfilm,
amelynek mind a mai napig nem akadt forgalmazója a műsorínséges hazai
médiában. Tragédiájuk csak egy volt – ezt a vége felirat után a látottak-hallottak fölött eltűnődő néző mondja ki, nem a filmben nyilatkozók – hogy nem állt mellettük, fölöttük egy Hunyadi, egy Kapisztrán, aki kellő taktikai
leleménnyel győzelemre vezethette volna azt a lelkes, bátor és bölcs sereget,
amelyik 1956 októberét felszikráztatta. Nekik, szegényeknek nem egy sziklajellemű, nem is egy szent Jánost rendelt a sors, csak egy sunyit, egy árulót. Egy Kádárt. Aki aztán hosszú regnálása során minden módon
igyekezett gondoskodni róla, hogy 1956 örököseiből kivesszen minden bölcsesség, bátorság, hazafias lelkesedés.
Forrás: MNO
Utánuk aztán igen sok hős támadt, akik remek megélhetést teremtettek maguknak mások áldozataiból. Minden lehetséges poszton ott termett közülük jónéhány , arról nem beszélve, hogy a rendszerváltás apropóján mekkora hatalomra tettek szert a soha- hősök nem volt szélhámosok.-és spicli is akadt köztük, aki a leleplezésől félve kimenekült nemrég az életből. stb. hosszú és szégyenteljes folytatás....
Ma mit tenne ez a város hasonló helyzetben? ....... Hm....