171 videó
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.
Egy lángot adok, ápold, add tovább…
Összes versei itt:
http://mek.oszk.hu/01000/01052/html/index.htm
Reményik Sándor 189o-ben született Kolozsváron.Az erdélyi magyar költészet kiemelkedő alakja volt."Erdélyi költőnek"nevezte Németh László és Babits Mihály.Életében sok neves díjjal tüntették ki.Diákkoromban ismeretlen volt számomra.Egy alkalommal a családnak a birtokába került egy verse,valakitől kaptuk,és édesanyám intő szavaira emlékszem,hogy vigyázzunk,mert ha a hatóság megtudja,hogy ezt birtokoljuk,megbüntetnek bennünket.Reményiket és költészetét 1945 után - jórészt politikai megfontolásból - évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.Mára ez az állapot jelentősen megváltozott.A 2o.század végén indult kutatásoknak és az azóta folyamatosan elérhető újonnan és újra kiadott versesköteteinek köszönhetően.Szembetegséggel is küszködött,ami hátráltatta munkájában.Családi vagyonából és irodalmi tevékenységéből élt.Végvári álnéven ír,két tényező határozza meg az életét:Keresztyénsége és magyarsága.Békediktátum kihirdetése után elhallgatott.Magányosság szigetére vonult.Szenvedő,törődő,halk szavú emberré válik. Töprengéseit, legbelső érzéseit is nagy megrendülés élménye színezi.Jóbi szenvedésekben volt része,hónapokat töltött szanatóriumokban és a húszas évek derekától úgy érezte,hogy népe felmorzsolódása is elkerülhetetlen.De azért mindig az életet hirdette.A harmincas évektől a transzilván elvet vallotta: Az állam és a nemzet nem szükségszerűen egy,a nemzet államtalan formáját mélyebbnek,tisztábbnak látta.Istenes verseiben hisz,ahol a hit és a hitetlenség ütközik,istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg.Jó ember volt,a szó igaz értelmében,mások mértéke szerint példakép,mégis maga magával mindig elégedetlen ember volt.1941-bn hunyt el a költő,sírfelirata hűen tolmácsolja életének egyetemes érvényű tanítását:"Egy lángot adok,ápold,add tovább..."Szeretettel Árpád