nagyon imádom a színésznőt is de ez a vers is csodálatos

Persze, Kosztolányi jól kiválasztotta a játszótársát!Echte magyar nő volt.Persze: költő....
Nemrég ismertették az ujból megjelent könyvét, mely a zsidóüldözés rá eső megpróbáltatásairól szól. A könyv részletes ismertetője fent van- de nem nyilikmeg a Wikipédián.



Előzetesnek ennyit:
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona a német megszállást, Budapest ostromát, és a nyilas terrort fiával vidéken majd a fővárosban bujkálva élte meg. Feljelentik, életveszélybe kerül, később fiát az oroszok internálják. Naplót vezetett, amit 1948-ban, memoárként jelentetett meg. A Tüzes cipőben, ez a döbbenetes erejű dráma, ez a részleteiben remek naplóregény, a leghitelesebb korrajzok egyike.



Kosztolányi Dezsőné HARMOS ILONA

TÜZES CIPŐBEN


Kosztolányi Dezsőné háborús emlékirata 1948-ban jelent meg először a Káldor Könyvkiadónál. Két korábbi műve, a Kosztolányi-életrajz és a Burokban születtem című a közelmúltig kéziratban heverő visszaemlékezés elkészülte mögött is hasonló motivációt sejthetünk: mindkettő tragikus események, nehezen túlélhető életszakaszok nyomán íródott. Az emlékíró egyszerre elégíti ki ezekben a művekben egymástól elválaszthatatlan irodalmi és pszichológiai szükségleteit: az írás fontos önkifejezési eszköz számára, ugyanakkor lehetővé teszi az események megőrzését, elhelyezését és megértését. A műben elénk táruló anyag kétségkívül dokumentumértékű, valós eseményekből áll össze, ugyanakkor a művészi forma és szerkesztésmód arra utalnak, hogy a szerző tovább akart lépni az események egyszerű rögzítésénél. A könyv néhány évvel korábbi, egészen friss emlékeket dolgoz fel: az 1944 március 15-ével induló háborús év történetét. A közelmúlttal párhuzamosan gyermekkori emlékek is felbukkannak, amelyek már a Burokban születtem szövegében is olvashatóak. Ugyanúgy fokozottan személyes jellegű szöveggel állunk szemben, mint a Burokban születtem vagy a Kosztolányi-életrajz esetében; ez a személyesség nem csupán abban nyilvánul meg, ahogyan saját magáról beszél, hanem abban is, ahogyan környezetéhez viszonyul. Önmagát szinte mindig a környezetével való kapcsolatában ábrázolja. Két legfontosabb pólusa ennek a kapcsolatrendszernek a háborús társadalmi-politikai környezet, illetve Kosztolányiné fia, a huszonkilenc éves Ádám (a könyvben Iván) - az ellenséges külvilág, és a hozzá legközelebb álló személy, akivel kölcsönös egymásrautaltságban rendezkednek be a túlélésre.
A művet nem elsősorban irodalmi eredetisége teszi maradandóvá: olyan események dokumentuma, amelyek közelebbi megértéséhez, hitelesen átélhetővé tételéhez sokan forgathatják haszonnal.


legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1150




Sok mindent elárul saját és Kosztolányi családjához való viszonyáról is. Előbbiekről gondoskodik, utóbbiaktól inkább gondoskodást, védelmet várna. Noha, mint írja, férje családját közelebb érzi magához, anyósával, sógorával igen kritikus. Kosztolányit többször is említi, mindig apologetikusan, általában valamilyen groteszk vagy tragikus helyzet kapcsán - "mit szólna, ha ezt látná.". Férjét kimondatlanul is tisztázni igyekszik a "zsidókérdéshez", a fajelméletekhez való, nem mindig makulátlan viszonyát illető vádak alól. "Az uram mondogatta, hogy számára egyként elviselhetetlen az a magyar vagy az a német, aki fajtájának minden jellegzetességét magán viseli, s az a zsidó, aki szemet szúróan csak zsidó" - írja.

A Tüzes cipőbent nem elsősorban irodalmi eredetisége teszi értékessé; olyan események hiteles és átélhető személyes dokumentuma, amelyeket nehéz felidézni, és lehetetlen elfojtani. Az újrakiadással Kosztolányiné Harmos Ilona személyén és könyvén túl, azon keresztül, az üldözöttekre is emlékezhetünk.



részletesen:
www.magyarvagyok.com/csoportok/28-Tiszta-Forras/temak/1922