201 videó
Diósadi Ady Endre (Ady András Endre, Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.
összes költeményei ITT:
http://mek.niif.hu/00500/00588/html/index.htm
Te csak repülj, repülj tovább is,
Repülj egy hosszú életen,
Ne ismerd meg azt a fájdalmat,
Melyet szereztél nekem...
De-talán-majd egyszer csalódva
Fel fog zokogni jégszived
S meg fogod banni, nagyon bánni,
Hogy jégre vittél engemet!
(Ady Endre)
Tünt ifjúságnak visszajáró árnya,
Az lettem én... a múlt után futok.
Isten hozzád szerelem szép világa,
Ne hivj, ne csalj, szeretni nem tudok.
(Ady Endre)
Mindez már bizonytalan ködökké,
Halk emlékezésé finomult,
Fájdalom a jelen és örökké
Valóság a szivönkben a múlt.
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kinoz is a sorsunk,
Már mi nem változhatunk.
(Goethe)
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
mint hogyha újjászülten élnél.
(Goethe)
Igen: élni, mig élünk,
igen ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkel,
ha fáj?
(Ady)
Elmegyek mint jöttem,
de tiszta, szent szerelmem itt marad.
Bocsásd meg azt, hogy születnem kellett,
hogy az életemmel megbántottalak.
Hütlenségedről mit se tudva
a lelkemet adtam neked,
s te ismerted már mi a titka...
Csak én, én nem ismertelek.
(Lermontov)
Imádom őt ma is vakon,
nem én hibám, ha elhagyom!
Mást is kivánt szeretni még,
s nekem fél szive nem elég!
Csak egy napig fáj minden fájás,
huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
de ez az egy nap egyre hosszabb.
(Ady)
Új tavasz nem jön a télre,
hullámunk partját elérte.
Néha még jó, ahogy nézel,
a megszokás tart erős kézzel.
Tévedés volt itt keresnem társat,
de új útra leltem.
Az emlékek szépek, de mára kiégtél
Mondd mi is vár, ha nincs szerelem,
de nincs vége?
Ha az út, amelyen jársz állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.
(Sills Judit)
Nem az renditett meg engem, hogy hazudtál nekem,
hanem az, hogy többé nem hiszek neked.
(Nietzche)
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
(Jókai)
Valami megszünt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belöl üvőltenék.
(Junkies)
A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el,
amit lerombolni könnyű, újjáépiteni nehéz.
Ha úgy érzed te vagy a világon a legszomorubb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben "leg"
lettél.
A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen.
Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.
Midőn először nyitottad ki a szemedet mindenki mosolygott csak te sirtál.
Élj úgy, hogy midőn utóljára csukod le a szemed mindenki sirjon csak te mosolyogj.
Mindenki birja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet.
(Annie Girardot)