A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt
Ez youtube.com videó.
Segítség a youtube.com típusú videók lejátszásához: Kattints Ide
Ez a videó a Zene magyar kategóriába van besorolva.
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.
Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.
A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.
Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.
Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.
Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján végezték ki a 13 aradi vértanút. A bukás után kerültek osztrák fogságba. Ez volt a Haynau vezette véres megtorlás első lépése.
Pesten ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, akit csak 1870 június 9-én temethettek el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. A nemzeti vértanúk, akik értünk és hazánkért haltak meg: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen - Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
Az emléknap és a történelem
A szabadságharc leverése után megkezdődött a Haynau vezette - egy éven át tartó - véres megtorlás. Ennek első lépése az aradi tizenhármak, és Batthyány Lajos miniszterelnök pesti kivégzése volt, 1849. október 6-án. A szabadságharc kezdetén az aradi vértanúk mindegyike még az osztrák császári hadsereg tisztje volt, ám az összecsapások alatt a magyar honvéd hadsereg vezetőinek sorába léptek. Közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt. A 13 honvédtiszt átlagéletkora 46 év volt, a legidősebb közülük az 56 éves Aulich Lajos volt, a legfiatalabb pedig Leiningen-Westerburg Károly és Lázár Vilmos. Előbbi 30, utóbbi 32 évesen várta a halált.
A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az alkalomra ideiglenesen felállított - mondhatni összetákolt és egyáltalán nem szabályos - akasztófákat készítettek az Arad melletti síkon.
Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie. A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.
Szomorú, de nem ők voltak az utolsók, akiknek Aradon megtorlás gyanánt kioltották az életét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát - őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni -, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát - őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni - és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
(Világjáró nyomán)
Tisztelt Szerkesztő Urak !
Megbotránkozva vettem tudomásul , hogy Önök már leszedték a Videó oldalról az összes Október 6.-ára feltett emlékező videókat . Nehogy még valaki megnézzen bár egyet is ! Szégyen , mint ahogy az is szégyen , hogy több mint 55 ezer tagból alig 30 ember szánt idejéből néhány percet , hogy emlékezzen .
Hol vannak a mellüket verő " igazi " magyarok , akik csak abban jeleskednek , hogy más nemzet tagjait szidják , és a határon túliakat pocskondiázzák ! Talán példát kellene mutatni , hogy tudják tisztelni múltunkat , és nem a szájhősködésben állni a sor elején .
Méltatlannak tartom Október 6 szelleméhez ezt a fajta hozzáállást a szerkesztők és tagok részéről is ! Rá lehet fogni a gépre , hogy automatikusan kerültek le a videók , de miért nem lehetett azokat csak ma a kiemelt videók közé tenni ?
Sajnálom , de ezt el kellett mondanom ma . Nekem személyesen fáj .
Piroskám , Köszönöm hozzászólásodat a szép verssel együtt .
"Arad pedig a magyar Golgota" - írta Kossuth, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe. "
Kísérteties, pont Schweidel József utolsó szavait elemezve folytattam ma eszmefuttatást egy barátommal. És ezen videó lejátszás előtti videóképén az Ő utolsó szavai olvashatóak: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Este 8-kor egy felemelő szép ünnepségről jöttem haza . Lehettünk úgy 500-600 körül , idősek , fiatalok , iskolások is többen . Nekünk még kicsordul a könny a szemünkből , ha énekeljük a Himnuszt . És itt mit látok ? Nem véletlen ez , mert máskor is észrevettem , hogy az értékesebb videók hamar eltűnnek az oldalról , a sok semmitmondó meg hetekig fenn van . Arra kell figyelni , nem arra , ami fontos . Most is azt hiszem , hogy akármilyen gonosz is a világ , nem minden ember az . Egy ilyen fontos portálnak meg nem kellene kiárusítania magát . Legalább tartana egyensúlyt . De látom csak süllyedünk . Sajnos .
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.
Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.
A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.
Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.
Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.
forrás: png-images.bloglap.hu
Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján végezték ki a 13 aradi vértanút. A bukás után kerültek osztrák fogságba. Ez volt a Haynau vezette véres megtorlás első lépése.
Pesten ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, akit csak 1870 június 9-én temethettek el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. A nemzeti vértanúk, akik értünk és hazánkért haltak meg: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen - Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
Az emléknap és a történelem
A szabadságharc leverése után megkezdődött a Haynau vezette - egy éven át tartó - véres megtorlás. Ennek első lépése az aradi tizenhármak, és Batthyány Lajos miniszterelnök pesti kivégzése volt, 1849. október 6-án. A szabadságharc kezdetén az aradi vértanúk mindegyike még az osztrák császári hadsereg tisztje volt, ám az összecsapások alatt a magyar honvéd hadsereg vezetőinek sorába léptek. Közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt. A 13 honvédtiszt átlagéletkora 46 év volt, a legidősebb közülük az 56 éves Aulich Lajos volt, a legfiatalabb pedig Leiningen-Westerburg Károly és Lázár Vilmos. Előbbi 30, utóbbi 32 évesen várta a halált.
A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. Az alkalomra ideiglenesen felállított - mondhatni összetákolt és egyáltalán nem szabályos - akasztófákat készítettek az Arad melletti síkon.
Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie. A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.
Szomorú, de nem ők voltak az utolsók, akiknek Aradon megtorlás gyanánt kioltották az életét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát - őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni -, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát - őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni - és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
(Világjáró nyomán)
Megbotránkozva vettem tudomásul , hogy Önök már leszedték a Videó oldalról az összes Október 6.-ára feltett emlékező videókat . Nehogy még valaki megnézzen bár egyet is ! Szégyen , mint ahogy az is szégyen , hogy több mint 55 ezer tagból alig 30 ember szánt idejéből néhány percet , hogy emlékezzen .
Hol vannak a mellüket verő " igazi " magyarok , akik csak abban jeleskednek , hogy más nemzet tagjait szidják , és a határon túliakat pocskondiázzák ! Talán példát kellene mutatni , hogy tudják tisztelni múltunkat , és nem a szájhősködésben állni a sor elején .
Méltatlannak tartom Október 6 szelleméhez ezt a fajta hozzáállást a szerkesztők és tagok részéről is ! Rá lehet fogni a gépre , hogy automatikusan kerültek le a videók , de miért nem lehetett azokat csak ma a kiemelt videók közé tenni ?
Sajnálom , de ezt el kellett mondanom ma . Nekem személyesen fáj .
1918. október 6.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.
"Arad pedig a magyar Golgota" - írta Kossuth, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe. "