10 videó
Az Orfeusz és Euridiké Christoph Willibald Gluck háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Ranieri de’ Calzabigi írta. Bemutatója 1762. október 5-én volt a bécsi Burgtheaterben. A mű Gluck legismertebb, legnépszerűbb és leggyakrabban játszott operája, megszületése óta rendszeresen szerepel a világ operaházainak színpadán.
Orfeusz a nimfák és pásztorok kórusával együtt gyászolja feleségét, Euridikét. Orfeusz alig tudja kimondani Euridiké nevét fájdalmában. Ámor jelenik meg, és közli Orfeusszal, hogy lemehet az Alvilágba és felhozhatja Euridikét, azzal a feltétellel, hogy nem pillanthat hátra, amíg fel nem érnek a felszínre. Bátorításképpen Ámor elmondja Orfeusznak, hogy szenvedései nem tartanak már soká. Orfeusz úgy dönt, vállalja feladatot.
Egy sziklás tájon vagyunk. A fúriák nem akarják beengedni Orfeuszt az Alvilágba, és Cerberusról, a bejáratot őrző kutyáról zengenek. Amikor Orfeusz lantkísérettel könyörög hozzájuk, először többször félbeszakítják, de végül megenyhülnek szépséges dallamaitól és beengedik Orfeuszt az alvilágba. A második színben Orfeusz Elíziumba érkezik. Orfeusz megcsodálja a táj szépségét, de nem lel vigasztalást a tájban, hiszen Euridiké nincs még vele. Könyöröhg a szellemeknek, hozzák el őt hozzá, amit a szellemek meg is tesznek.
A Hádészből kivezető úton Euridiké örvendezik, hogy visszatérhet a felszínre, de Orfeusz - nem felejtve Ámor feltételét - elengedi kezét és nem néz vissza rá. Euridké nem érti, miért teszi ezt és könyörög hozzá, de Orfeusz nem szólalhat meg. Euridikéazt hiszi, hogy Orfeusz már nem szereti őt, ezért nem hajlandó továbbmenni, inkább a halált választja. Orfeusz nem bírj atovább, és vissznéz Euridikére, aki abban a pillanatban meghal. Orfeusz bánatát megénekli. Orfeusz úgy dönt, hogy megöli magát, hogy az alvilágban újra láthassa szerelmét, de Ámor feltűnik és megállítja őt. Ámor ismét feltámasztja Euridikét, és a szerelmespár újra egyesül. Mindenki Ámor dícséretét zengi.
