Zeneszöveg
`Bata Imre barátomnak`
Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,
lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.
Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,
kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,
mögötte gyors
kölyök-csapat
csodálkozón
loholt-szaladt.
Az ég üres volt,
kék mezo,
még nem csíkozta
repülo.
Vasút, vagy villany:
távoli
kis állomások
lángjai.
Félszáz évem
merül tovább:
a nagyapát,
a dédapát
mendemondából
hámozom,
emlékeimbol
toldozom,
Klapkát, Perczelt
rég ösmerém,
úgy szólítám:
uramöcsém,
mert már Rákóczi
vagy Drugeth
öreg koldusnak
nézhetett.
Oly vén vagyok hogy
borzalom!
Láthatott volna
már Platon,
de voltam fura
figura
s o pislogott szebb
fiúra.
Amikor még
ember se volt,
páfrány-bokor
fölém hajolt,
apónak hívott
a bokor.
Mikor születtem?
Semmikor.
Két jó marék port
könnyedén
a teremtésbol
hoztam én
kóválygó senki,
a nevem
Majtréja, Ámor,
Szerelem,
os-kezdet óta
itt vagyok,
de a lepkével
meghalok.
|
További zeneszámok az albumból
Nem szandekom
Orok pillanat
Suttogas a sotetben
Oregek
Valse triste
Anyamnak
A Bab el Mandeb-en
Az utem istennoje
A fold meggyalazasa
A ko es az ember
Istar pokoljarasa
Meghalni
Barbar dal
Kinai templom
A galagonya
A tunder
Tavaszi virradat
Tul, tul...
Szan megy el az ablakod alatt
Robogo szekerek
Canzone
Dob es tanc
Harmadik szimfonia
Ablak negyszogeben
Ablak az ejbe
Almodtad
Soha vissza
Song
Rumba
Rock and roll
Kuli
Merulo Saturnus
A kilyukadt vilag
Fuga
A meserol
Meg most sem szoktam meg egeszen
Enek a hatartalanrol
|