1) Midőn egy vagy több mássalhangzó eredeti helyét megváltoztatja, mint: parányi,
aprányi; czómb, boncz; elme, érnie; ereszt v. eresz (héj), észter; f értény, fétréng; kertécz, ketrécz ;
fekete, f eteké; gyarapodik, gyaporodik; kebel, keleb; kölöncz, czölönk; kürt, kürtői; türk, türkül;
morzsol, zsormol; neteksze (mint: nesze), nesztek; selymek, semlyék; szájak, szajkó; száldog, szá-
guld ; tegnap, Bodrogközben tebnak; tenyér, terény; világos, vigályos; szökcső, szöcskő; hágcsó
t
háskó; bökcsi (bökő légy),j»őcsik; vakmerő, makoerő; csadajmálé, csalamádé; csenevész, mecsevész stb!_ 63 —
2) Midó'n a gyökszó egészen visszára fordul, mint: bicz-eg, cztb-ak; bttl-eg, Itb-eg;
6o
ftcs-eg, csew-eg; gyík, Kgy-ó; gwzs-orodik, zswg-orodik; gör, rög; Aör-ög, röh-ög: kecí-ély (kics-i),
c«A--ély; köp, pök; kof-ló (bárány), Jegyzet. Az egyes mássalhangzók, hangtani tulajdonságait, sajátságait külön-külön az illető bötük rovatai alatt részletesen tárgyalva adjuk elé.
