Mássalhangzóval végződő melléknevek.


Mássalhangzóval végződő melléknevek.

IV.

AUaldnot szabály. A melléknevek többese jobbára nyílta, e hangzót vészen föl, s osak

kivételkép zárt o, é, ö-t, különösen

1) A gyökök és azon törzsek, melyek képzőji önhangzó nélküliek, ú. m. lágy-ak, roszak, tág-ak, új-ak, rút-ak, sok-ak, vad-ak, hány-ak, oly-ák, más-ak (ha főnév : más-ok^ bús-ak,

dús-ak, gyors-ak, ép-ek, szép-ek, kék-ek, szük-ek, hüs-ek, hös-ek, (ha főnév : hős-ök) bőv-ek,

ily-ek, mily-ek, mely-ek, mély-ek. Kivétetnek : csúf-ok, nagy-ok, vak-ok.

2) A számnév-gyökök és törzsek: hárm-ak, nyolcz-ak, husz-ak, száz-ak, egy-ek, négyek, het-ek, kilencz-ek, tíz-ek, ezer-ek. Kivétetnek : hat-ok, öt-ök, milliom-ok.

3) A hangzós és hangzóüan képzőjü múltidöbeli részesülök: holdak, mult-ak, sült-ek,

főtt-ek, halott-ak, látott-ak, szedett-ek, szülött-ek.

4) A fokozott melléknevek: jobb-ak, (ha főnév, jobb-ok), roszabb-ak, nagyobb-ak,

kisebb-ek, szebb-ek, különb-ek, erősb-ek, közösb-ek, üresb-ek.

5) A párhuzamos, vagyis kétágú képzőjüek :

áfcony, ékény : hajlék-onyak, félék-ény-ek, törék-ények;

ály, ily : szik-ályak, (sikeresek) kev-élyek, csek-élyek;

dny, ény : sil-ányak, sov-ányak, szeg-ények, (ha főnév, szeg-ényék), ser-ény-ek (ha

főnév : juba, ser-enyék);

vány, vény : hal-ványak, hit-ványak, jőve-vények, ezökevény-ek, ha főnevek : jövevények, szökevények.

ánk, «nk : fal-ánkak, nyul-ánkak, él-énkek, fél-énkek, tájejtéssel: ok, St,; fal-ánkok,

nyul-ánkok, él-énkék, fél-énkék;

ár, ér : szik-árak, kop-árak, led-érék, Ösztőv-érek, tájejtéssel zárt a é-vel: szik-árok,

kop-árok, led-érék, ősztöv-érék.

asz, esz: kop-aszak, csnp-aszak, csemp-eszek, s a csangós : kedv-eszek, csend-eszek:

ás, is: fá-sak, hálá-sak, epé-sek, szekerczé-sek;

ás, és fnyilt) : hal-osak, fiu-asak, nép-esek;

ős, és (zárt) : ház-asak, ág-asak, kény-ések, vér-ések;

ős, ős: kalapos-ak, bolt-osak, nyerg-ések, örök-ösek; ha pedig főnevek : kalap-osok,

bolt-osok, nyerg-ések, örök-ősök;

az, «z : ig-azak, szár-azak, idv-ezek, neh-ezek;

^Kivételesen zárt o

t

é-vel ragoztatnak :

atag, eteg : huik-atagok, herv-atagok, leng-etegék, reszk-etegék, melyek közöl némelyek főnevek : siv-atagok, csörg-etegék, förg-etegek.— 57 —

talán, telén és atlan, étien: nyug-talanok szám-talanok, hir-telenék, szün-telenék,

láb-adanok, ing-atlanok, kéz-étiének, szül-etlenék.

ág, ég: hany-agok, gazd-agok, mel-egék v. ék, hideg-ék v. ék.

ár

t

ér: czud-arok, paz-arok, ik^erék v. ikrek, éb-erék.

őr, őr: (o-val v. ö vei): bőd-örök, gond-orok, gond-örök, sünd-örök.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 3,020 Kategória: A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
Előző cikk: Mássalhangzóval végződő származék-főnevek után. Következő cikk: önhangzóval végződő melléknevek után.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: