Hogy a dologról tisztább fogalmunk legyen, azon szókat, melyek e nyelvekben közösek, több categoriára osztjuk.

1) Melyek mint természet- vagy kedélyhangutánzók más családbeliekkel is egyeznek, mint finn: harakka, m. szarka, szl. sztraka,

-   härkä, - ökör, wog. okuz. ném. ochs,

-   kukko, - kakas, szl. kokot,

-   rehotan, - röhögök, szl. rihotat, lat. rideo,

-   iha, - ihog. lat. io! jubilum,

-   riekun, - rikítok, szl. krikám, fr, crier,

-   sano, - szó, lat. sonus,

-   särvän, - szörbölök, lat. sorbeo,

-   varpalainen, m. veréb, szl. wrabecz stb.

Ezek és ilyenek nem faji sajátságok, hanem szélesebb nyelvnemű közös szók.

2) Melyeket mi is, amazok is más családtól kölcsönöztünk, mint: pispa, püspök, wiszkup, Bischof, episcopus; provasti, prépost, Probst, praepositus; messu, mise, Messe, omsa, missa; palavüna, pálinka, pálené wino (égett bor); pakana, pogány, paganus, pohan.

Ezek sem nyelvfajhatározók. Ellenben másmás közlekedési, szükségi stb. viszonyokra mutatnak, melyeket a) csak azok kölcsönöztek pl. a finnek a svédektől, oroszoktól, vagy a törökök az araboktól, perzsáktól; b) vagy csak mi kölcsönöztünk a velünk közelebb viszonyban levő népektől.

3) Melyek mind gyökre, mind származékaikra nézve egy ősibb köz eredetre mutatnak, mint finn: ajan, magyar hajtok, szláv hányim,
         

- akkuna, m. akna, szl. okno,
         

- annan, m. adok, lat. do, szl. dám,
         

- aprakka, m. abrak, szl. obrok,
         

- arvo, m. ár, áru, ném. Waare,
         

- arvaan, m. érdemesítek, n, ehren,
         

- elo, m. élet, lat. alo, n. leben,
         

- emä, m. eme, ene, n. amme,
         

- havi, m. haj, n. haar,
         

- hiinan, m. hibázom, lat. hiatus, hio, hilum,
         

- heinä, m. széna, szl. szeno, n. Heu,
         

- huonet, m. hon, n. heim, Heimat,
         

- kaappan, m. kapok, lat. capio, accipio,
         

- kaari, m. karaj, szl. kraj, kroj, koroj,
         

- kampela, m. kampó, hell. kamptoV,
         

- kasa, m. gazdag, perzs. gaza (kincs),
         

- keri, m. kör, hell. guros, lat. circus,
         

- kerjääen, m. kérek, lat. quaero,
         

- kielo, m. kila, szerb kila,
         

- kivi, m. kő, szl. kamen,
         

- kiiva, m. kiván, lat. cupio,
         

- koho, m. koh, szl. kujem (koholok),
         

- kota, m. kutyolló (házikó), szl. kútya, n. Hütte,
         

- kyynärä, m. könyök, hell. gonu, n. Knie,
         

- käsi, m. kéz, hell. keir,
         

- käyn, m. kelek, ném. gehen,
         

- lannun, m. lankadok, lat. langueo,
         

- lapio, m. lapát, szl. lopat, lat. pala,
         

- lennen, (röpülök) légy, szl. letyim (röpülök), n. fliegen,v

- liemi, m. leves, szl. po-levka,
         

- me, mö, myö, m. mi, mü, szl. mi (nos),
         

- meden, mehi, m. méz, szl. med. mjed,
         

- menen, m. menek, lat. meo,
         

- muoto, m. mód, lat. modus,
         

- myrkky, m. méreg, lat. virus,
         

- määrci, m. mérték, hell. metron, szl. mericza,
         

- nain, naida, m. nő (femina), szerb neva, nevjeszta,
         

- neidytän, m. nedvesítek, ném. netzen,
         

- niemi, m. név, lat. nomen, ném. Nahme,
         

- niska, m. nyak, n. nacken, olasz nuca,
         

- olen, m. voltam, szl. bol, bil,
         

- pehu, m. pelyva, lat. palea, szl. pljewa,
         

- pikku, m. piczi, olasz piccolo,
         

- pyörä, m. pörgető, lat. verticillum,
         

- pahoan, m. pukkadok, szl. puknem,
         

- papu, m. bab, lat. faba, ném. Bohne,
         

- peso, m. mosás, ném. waschen,
         

- pukki, m. bak, n. Bock (caper),
         

- puoli, m. fél, szl. puol, pól,
         

- puu, m. fa, n. baum,
         

- poikas, m. fiu, hell. paiV, lat. puer, n. Bube,
         

- püökki, m. bük, ném. Buch, szl. buk, lat. fag-us,
         

- rappaan, m. rablok, lat. rapio, ném. rauben,
         

- raukean, m. rogyok, lat. ruo, corruo,
         

- ruis, m. rozs, szl. rezs, n. Roggen,
         

- rukki, m. rokka, n. Rokken,
         

- ruostet, m. rozsda, n. Rost, lat. rubigo,
         

- saipio, m. szappan, lat. sapo, n. Seife,
         

- revin, m. repesztek, lat. rumpo, rupi, tót zdrapim,
         

- romu, m. rom, lat. ruina, n. Trümmer,
         

- sorran, m. szorítok, héber czur = szoros,
         

- sata, m. száz, orosz sot, sat, sotnia = század,
         

- syöksin, m. szököm, szl. szkocsim, szkákám,
         

- suo, m. tó, n. Teich, See,
         

- suolo, m. só, szl. szol, lat. sal,
         

- syön, m. eszem, ném. essen stb.
         

- säkki, m. zsák, lat. saccus, ném. Sack,
         

- sääri, m. szár (lábszár), lat. sura,
         

- sireppi, m. sarló, saraboló, szerb szrp, l. sarculum.
         

- tartun, m. tartok, szl. trwám, drzsim,
         

- tappi, m. csap, n. Zapfen,
         

- taska, m. táska, n. Tasche,
         

- teen, m. teszek, n. thun, That,
         

- tämä, tuo, (ez), szl. ten, tento,
         

- tälläinen, (olyan), lat. talis, szl. taki,
         

- tuska, m. tusa, n. Stoss, szl. tjeszkati,
         

- teysi, m. teli, szanszkrit talat, talitas,
         

- törky, m. töredék, lat. tritum (aliquid),
         

- uros, úr (vitéz), lat. herus, hell. hrwV, n. Herr,
         

- varas, m. or, orv, lat. fur,
         

- tie, m. út, szl. put, lat. iter, hell. odoV
         

- tupa, m. szoba, ném. Stube, szerb szoba,
         

- uuhi, m. juh, lat. ovis, szl. owecz,
         

- vaara, m. (hegy) orom, szl. hora, gora, werch,
         

- vajna, m. baj, szl. voj, boj, voják, vojno,
         

- valitsen, m. választok, n. wählen,
         

- weitsi, m, vésü, n. wetzen,
         

- vesi, m. víz, n. Wasser, szl. woda,
         

- vien, m. viszem, szl. veznem, lat. veho,
         

- viriä, m. virgoncz, n. flink,
         

- valkia, m. világ, n. Welt,
         

- vilvan, m. villanok, n. blitzen, lat. fulguro,
         

- vuo, m. folyó, lat. fluvius, n. Fluss.
         

- yksi, m. egy, szl. jeden, héb. echad,
         

- kaarna, m. kéreg, l. cortex, corium, crusta,
         

- kaikki, m. kiki, lat. quisquis,
         

- ke ku, m. ki, lat. quis, szl. kdo,
         

- kippa, m. kupa, lat. cupa, capula,
         

- orpo, m. árva, lat. orbus, orphanus,
         

- suu, m. száj, török aghďsz, lat. os,
         

- muutan, m. (másítok), lat. muto,
         

- pyydän, m. fogok, n. fangen,
         

- uuto, m. öntés, lat. unda, undo,
         

- kylmä, m. hüves, n. kühl, kalt,
         

- kylmään, m. hűlök, n. kühlen,
         

- kyrjä, m. iromba, n. Zierde, zieren,
         

- paljo, m. sok (falka), hell. polus, orosz polk,
         

- paska, m. fos, lat. forium (mint arbos, arbor),
         

- pelto, m. föld, n. Feld,
         

- pilvi, m. felhő, lat. velum (coeli) = nubes,
         

- poret, m. forró, lat. fervens,
         

- punon, m. fonok, n. spinnen,
         

- syys, m. ősz, szl. jeszen (autumnus),
         

- vyö, m. öv, lat. vieo, vimen, szl. venyecz.

4) Oly szók, melyek csak ezen családnak sajátjai, vagyis melyekhez más családokban legalább gyökre hasonlók nem léteznek. És itt a bökkenő! Mert lehet-e ezt akármely altáji gyökszóról bizonyosan állítani, mielőtt a többi családbeliekkel végtől végig öszhasonlíttattak volna? E kérdés alatt levő szókra a nyelvbúvár észszerűleg legfölebb azt mondhatja: "ezen szónak gyöke más családban tudtomra nem létezik"; ellenkező esetben vagy azt kellene velünk elhitetnie, hogy az illető körben mindentudó, vagy azt megmutatnia, hogy bizonyos gyöknek közös léte egy más családdal fogalmilag lehetetlen.

A hasonlító nyelvészkedés általán sok hiányban szenved, minélfogva gyakori botlásnak van kitéve, s ennek főoka, hogy a hasonlított nyelveket egész terjedelmökben nem ismerjük. Vegyük csak a magunkét. Ki merné állítani maga felől, hogy nyelvünknek minden régi és újabb, minden elavult, vagy csak a nép között és bizonyos tájakon divatozó szókat nem mondom emlékezetében, hanem legalább gyűjteményben birja? Innen van, hogy gyakran az elemzésben és családosításban fönnakadunk, mert a kérdésben forgó szónak rokonát sem a szótárokban, sem az irodalmi, sem a mindennapi köznyelvben nem találjuk, s az idegen nyelvekben keresvén azok szavaira csigázzuk, holott mása és rokonai talán ittott a legegyügyübb magyar ember ajkán forognak. Ha saját honi nyelvünkkel így vagyunk, melyet első dadogásunktól kezdve sok évig gyakorlánk: mit tartsunk oly nyelvbeli tudományunkról, melynek élő hangjait soha sem hallottuk, vagy melynek csinját az illető nyelvbuvárok még annyira sem fejtették ki, mint mi a miénket, vagy melyekről (a holtakról) csak hiányosan is csak azt tudhatjuk, ami írott emlékekben jutott el hozzánk, vagy (az élőket értve), amit rólok némely utazók futtában kapkodtak öszve, kivált ha az előttök ismeretlen idegen hangokat alig voltak képesek fölfogni, vagy ha fölfogták is, nem bírák kellő hangjegyek által kifejezni s leírni? Valóban még egy finn nyelvésznek is, ha elébb hangjainkat gyakori hallás által el nem tanulta, nehéz föladat azon magyar hangokat, melyeket a finn nyelv nélkülöz, úgy körülírni, hogy valódi kiejtésöket földieivel fölfogassa, nem említve a könnyebben eltanulható b, cz, cs, d, f, g, z, hanem kivált a gy, ly, ny, ty, zs, dz, ds hangokat.

Ebből azonban nem azt akarjuk kihozni, hogy a nyelvek ily hiányos ismerete mellett ne hasonlítsunk, sőt igenis tegyük azt itészettel, amennyire hiteles adataink vannak, sőt tehetjük (korlátolt időnk és erőnk tekintetéből) egyszerre csupán két nyelv között is, azon óvakodó föntartással, hogy a netalán föllelt vagy gyanított hasonlóság több más nyelvben is létezhetik. Ezen eljárást követé a tiszt. Akademia, midőn azelőtt mintegy húsz évvel az illető tagokat fölszólította, hogy a magyar nyelvet különkülön ki a hellennel, ki a latinnal, ki a némettel, szlávval, románnal stb. öszvehasonlítván, a közös szókat, képzőket és ragokat jegyezzék föl.

Véleményünk szerint mindeddig a synthesis vagyis adatgyűjtés nyomán, mint a helyes inductióra szükséges előzményen állunk, s csak ennek minél teljesebb öszveállítása után lehet biztosan a nyelvek mind belső, mind külső rendszerezéséhez fogni. Kevesebb botlás veszélyének teszi ki magát oly nyelvész, aki előbb hasonló (analog) adatokat gyűjt, azután következtet és rendszerez, mint aki előre bizonyos rendszert föltételez, s ahhoz alkalmazza, vagyis abból vonja ki hasonlításait, péld. midőn egy, különben szakavatott nyelvbúvár a török bir (unum) és magyar egy szókat azonosítja, addig csűrvén csavarván, csigázván őket, míg végre csakugyan kisüti, amit állított, tudnivaló azon alapnál fogva, mely szerint a török és magyar egy családhoz tartoznak. Mintha bizony a számnevekben is egészen és kizárólagosan egyeznének a különféle családú nyelvek. Ha az illető okoskodási mód áll, akkor a magyar tíz és török on, valamint a magyar van ven (hatvan, hetven) egymásnak módosulatai volnának, s a tíz mint altajimagyar nem hasonlanék a szanszkrit daçan, hell. deka, lat. decem, szl. djeszat, czig. disch, fr. dix-hez, mert ezek árjafélék, és a török bir nem volna hasonlítható a hell. prw, prwtos, lat. prae, primus, ném. für, fürst, vor, er, erst, a szl. prw, prwi-hez, mert hiszen ezek az árja családhoz tartoznak.

Hasonlóan a magyar hét-hez, a hell. epta, lat. septem, szl. szjedem, ném. sieben nem volnának hasonlók, de a török sette és finn seitsemän-hez sem, holott egyik tojás alig hasonlóbb a másikhoz, mint a lat. septem és török sette, a szl. szjedem és finn seitsemän.

Vagy a magyar ezer és perzsa hazar sem hasonlíthatók? stb.

A finn nielen (glutio) magyarúl nyelek, s világos, hogy hasonlók; de a lingva finnül kieli, nem nieli; tehát a magyar nyelv is nem annyi mint nyelő (glutiens, glotta) s talán kelv-nek kellene lennie?

Ezen okoskodást megfordítva, az árja családhoz tartozó lat. lingva, n. Zunge, szl. jezik s hellen glwtta egymásnak csak idomúlatai, s nem külön gyökűek volnának; valamint a hell. ceiz és lat. manus is. Sőt hogy még közelebb rokonságra menünk által, a horvát kruhaés szerb léb, ljéb (kenyér) egyek volnának, mert a horvátok és szerbek testvérek is szomszédok is, holott a horvát kruha inkább a lat. crustum (sütemény), a ljéb inkább a finn leipä, n. Laib, lat. libum-hoz hasonlítható.