(Püspökladány, 1912. augusztus 7. – Budapest, 1998. július 15.) karnagy, zeneszerző.
1935 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző szakán Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Harmat Artúr, Vaszy Viktor, Vásárhelyi Zoltán, Bárdos Lajos és Bartha Dénes növendéke volt, majd 1942-től ugyanott a tanítóképző intézeti zenetanárképző szakon tanult.
1937-40-ig a mezőtúri gimnázium énektanára volt, 1942-44-ig a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar karnagyaként dolgozott. 1940 és 1950 között a debreceni Református Kollégium tanítóképzőjének ének- és zenetanára, majd a Debreceni Egyetem zenei lektora lett. A Magyar Állami Népi Együttes Énekkarának alapító karnagya volt, ahol 1950-72-ig karnagyként és művészeti vezetőként tevékenykedett. 1964-66-ig között a Rádióénekkart vezette. Karnagyként számos kórusművet – köztük Bartók és Kodály műveit – mutatott be. Együtteseivel gyakran vendégszerepelt itthon és külföldön, ahol magas színvonalú produkciókkal és versenygyőzelmekkel szerzett hírnevet.
Népzenekutatóként a magyarországi cigányok között végzett zenei gyűjtéseket.
Díjak, elismerések
- Kossuth-díj (1952);
- Kiváló Művész;
- Debrecen Város Csokonai-díja.
