(Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.) színművésznő, az Argentínai Magyar Nemzeti Színház megalapítója, az emigrációs magyarság fáklyahordozója, igaz magyar hazafi,
Nemesi származású családból, Budapesten született 1915. április 20-án. Református vallású szülei: Szeleczky Manó magánmérnök és Négyessy Amália. Testvérei: Szeleczky Alfréd (? – 1981) kultúrmérnök és Szeleczky Olga (? – 1985) református lelkipásztor, hitoktató.
Szeleczky Zita a fővárosi Veres Pálné Leánygimnáziumban érettségizett és sportolónak készült, de végül a budapesti Magyar Királyi Színiakadémián folytatta tanulmányait, ahol 1937-ben szerzett oklevelet. /Külön megemlítendő, hogy a Veres Pálné Leánygimnáziumban, az Országos Nőképző Egyesület által 1869-ben alapított Leánynevelő Intézet továbbfejlesztéseként, 1896 szeptemberében indult meg a tanítás, mely oktatási intézmény Magyarország legelső nyolcosztályos leánygimnáziuma volt. Az első érettségit 1900 júniusában tartották. 1904-től Veres Pálné Leányiskolának, 1922-től pedig Veres Pálné Leánygimnáziumnak nevezték, amely napjainkban a Veres Pálné Gimnázium nevet viseli. Színinövendékként ösztöndíjasa, 1936-1941-ig pedig rendes tagja a Nemzeti Színháznak. 1942-1943-ig a Fővárosi Operettszínházban, 1944 elejétől a Madách Színházban játszott és 1944 őszétől, ismét a Nemzeti Színház tagja. Szeleczky Zita 24 éves korában elnyerte „A legérdemesebb hazafias színész”-nek járó díjat.
A színpad mellett, azonban legnagyobb sikereket filmjeiben érte el, hiszen 24-ben főszerepet alakított. Vonzó külseje, nőies megjelenése, kellemes beszéd- és énekhangja milliók szívét dobogtatta meg, illetve a „vadócnaivát” és „szőke vadmacskaarcát” megkedvelte a közönség!
A második világháború éveiben, különösen annak befejező szakaszában, szívvel-lélekkel magáévá tette azt az élet-halál küzdelmet, amit a nemzet vívott az előretörő barbár, vérbajos, bolsevista áradattal szemben. „Kórházi Angyal” és mint a „Nemzet Kishúga” kereste föl a beteg és haldokló magyar sebesülteket. Tudta, hogy hivatása mire kötelezi, s Ő „a magyar vers szerelmese” szavaival buzdította a hungarista honvédeket és az egész magyar társadalmat, a zsidó-kommunizmus elleni harcra.
Sajnos e gigászi küzdelem elbukott és a művésznő 30 évesen – 1945. december 15-én – emigrációba kényszerült. Alig telt el három hét (!!!) és a Népbírósági Közlöny, 1946. január 5-i számának 5. oldalán (II. évfolyam, 1. kiadás.) azt közölte, hogy a magyar kormány „Szeleczky Zita, a nyafogó nyilas színésznő”-t, mint háborús bűnösnek, kiadatását kéri a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól (SZEB). Távollétében, - 1947-ben – a zsidó-kommunista Budapesti Népbíróság háromévi börtönbüntetésre ítélte, mint háborús bűnöst, mert „óriási vétke” volt Szeleczky Zitának, ugyanis a háború végső szakaszában – 1944. október 15. után – sem hagyta cserben a frontokon harcoló hungarista honvédjeinket és föllépésein a bolsevista szörnyeteg ellen küzdő magyarság mellett tett hitet! Ezért népünk ellenségei, Szálasi-boszorkánynak és nyafogó nyilas színésznőnek nevezték, mely jelzőkkel egyben a nemzeti elkötelezettségét igazolták.
Rövidebb ausztriai és olaszországi tartózkodás után, Argentína fővárosában, Buenos Airesben, telepedett le, szűk másfél évtizedre, ahol 1951 októberében megalakította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, és az emigráció történetében először szólaltatta meg magyarul az Ember Tragédiája-t és a Bánk bán-t!!! Tehetséges társulatának nevesebb magyar színművészei voltak, többek között Eszenyi Olga (1910-1992), Hajmássy Miklós (1900-1990), Páger Antal (1899-1986), Szilassy László (1908-1972) és Vaszary Piroska (1901-1965).
Dél-Amerikában is fölfedezték a filmesek, s meghódította az argentin közönséget. Ez igen nagy hasznára vált 1956-ban, amikor a Forradalom és Szabadságharc idején, drámai kiáltvánnyal fordult a világ nőihez!!! Az argentin elnök külön kihallgatáson fogadta Szeleczky Zitát, aki megbízást kapott az állami rádiótól, egy több hónapon át tartó, Magyarországról szóló előadássorozat megtartására, ami sok új barátot szerzett a magyar ügynek, illetve a magyarságnak. Joggal mondták őt „Az emigrációs magyarság fáklyahordozója”-nak, hiszen jóformán minden kontinensen megfordult a magyar szórványban.
1962-től a Los Angeles (Kalifornia állam, USA) nagyvárosi és a szórvány magyarság szeretete még inkább körülvette, melyet bizonyít az a tény, hogy több magyar író kikötötte, művének kizárólagos előadási joga, egyedül Szeleczky Zitát illeti meg. Pl.: Kisjókai (Szakal) Erzsébet (1909-1988): Csillagok a magyar égen (Nagyasszonyok) III. című kötet, 4. oldalán ez áll: „Az előadási jog egyedül Szeleczky Zitát illeti meg.”
Az óhazának az úgynevezett „rendszerváltás” után négy évvel – 1994-ben – jutott eszébe, hogy rehabilitálja illetve eltörölje azt a hároméves börtönbüntetését, amit a zsidó-kommunista népbíróság rótt ki reá a második világháború után. Közel 80 évesen a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki. Szeleczky Zita „utolsó felvonása” 1998 szeptemberében kezdődött, amikor a 83 éves művésznő hazatelepült Magyarországra és Érd (Pest megye) városa által teljesen fölújított illetve fölajánlott, családi házba költözött. (2030 Érd, Kamilla u.1.) Talán Szeleczky Zita hattyúdalának is nevezhetjük azt a televíziós interjút, melyben szemtől szemben elnémította azokat is, akiknek nem tartozott a kedvencei közé! A világot jelentő deszkáktól – színházi hivatásától – nem vált meg, szinte élete végéig kétórás műsorokkal lépett föl templomokban, prózamondással, istenes versekkel. Szeleczky Zita színművésznő, az Argentínai Magyar Nemzeti Színház megalapítója, az emigrációs magyarság fáklyahordozója, igaz magyar hazafi – 10 esztendeje – életének 85. évében Érd városi otthonában hunyt el 1999. július 12-én. A fővárosi Kálvin téri református templomban (1091 Budapest, Kálvin tér 7.),
1999. augusztus 1-jén mondott gyászistentisztelet keretében, hatalmas tömeg előtt, a nemzeti emigráció nevében az Ausztriában élő Szelényi István búcsúztatta a fölravatalozott művésznőt. A könnyfakasztó emlékbeszédből, melynek egy részletét közölte a Szittyakürt (Cleveland, Ohio állam, USA), 1999. szeptember-októberi száma, a 9. oldalon „Szeleczky Zita és a nemzeti emigráció” című szerkesztőségi írásában, az alábbiakban idézünk néhány szakaszt: „Kedves gyászoló Magyar Testvéreim! Szomorú szívvel jöttünk ide e történelmi templom ravatalához, hogy méltó tiszteletet tegyünk és búcsúzzunk Hazánk rendkívüli tehetséggel megáldott, utolérhetetlenül bájos, kedves ragyogó csillagától Szeleczky Zitától. Megrendült lélekkel állunk itt a nemzeti színekbe és virágokba borult drága ravatal előtt. /…/ Most búcsúzunk, szomorú szívvel. Püspök urunk az imént az Igét hirdetvén, Pál apostol szavait idézte: „Futásomat elvégeztem, hitemet megtartotta.”
„Szeleczky Zita megtartotta Istenbe, jövőnkbe vetett hitét a számkivetettség legreménytelenebbnek tűnő körülményei között is. Mi tudjuk, átéltük, Magyar Testvéreim, hogy a számkivetettség fájdalma súlyosabb minden más fájdalomnál és az ott ejtett könnyek is keserűbbek. Szeleczky Zita ezt az emigráns állapotot sokszorosan átélte. Mosolygott egy-egy gyönyörű szavalata után, de én láttam, hogy könnyei hullanak bájos, szép arcára és remek magyar mentéjére. /…/ Szeretett Zitánk, hálánk, a drága Haza és a nagyvilágba szétszórt magyarság szerető emlékezete örökké Veled marad. Nyugodjál békében Zituskánk, Édesanyád mellett, az áldott hazai földben, az isteni ölelés és világosság örök fényében.”
Nekézseny (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) nagyközségben, ahol elődei egykor birtokosok voltak, helyezték örök nyugalomba, a családi sírboltban és sírkövének avatására 2001. augusztus 3-án került sor.
Születésének 90. évfordulóján – 2005-ben – Nekézsenyben nyílt meg a Szeleczky Zita Emlékház (3646 Nekézseny, Arany János u. 3. telefon: 06-48-439-501.), melyben a színművésznő életútját, valamint személyes tárgyait bemutató kiállítás látható.
Színpadi szerepei
Tamási Áron: Énekesmadár....Kismadár
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde....Ledér
Cronin: Nevet az Isten....Orvosnő
Tamási Áron: Vitéz Lélek....Boróka
Babay József: Furulyaszó....Veronka
Gárdonyi Géza: Annuska....Annuska
Henrik Ibsen: Rosmersholm....Rebeka
Katona József: Bánk bán....Melinda
William Shakespeare: Rómeó és Júlia....Júlia
Lebstück Mária - Szilágyi László: Mária főhadnagy....Mária
Németh László: Villámfénynél....Sata
Moliere: Tartuffe....Dorina
Niccodemi: Hajnalban, délben, este....Anna
Mikszáth Kálmán - Harsányi: A Noszty fiú esete Tóth Marival....Tóth Mari
Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt....Mostohalány
Rössner: I. Anna és III. Károly....Anna
Shakespeare: Szentivánéji álom....Titánia
Henrik Ibsen: Peer Gynt....Solvejg
Filmjei
A méltóságos kisasszony (1936)Pusztai szél (1937)
Pillanatnyi pénzzavar (1937-38)
Fekete gyémántok (1938)
Nehéz apának lenni (1938)
Azúrexpressz (1938)
Beszállásolás (1938)
Szegény gazdagok (1938)
A varieté csillagai (1938)
Az utolsó Wereczkey (1939)
Karosszék (1939)
Áll a bál (1939)
Bercsényi huszárok (1939)
Gül Baba (1940)
Sok hűhó Emmiért (1940)
Rózsafabot (1940)
Eladó birtok (1940)
Édes ellenfél (1941)
Leányvásár (1941)
Egy éjszaka Erdélyben (1941)
Tentazione (olasz film, magyar címe: Kísértés) (1942)
Gyávaság (1942)
Sziámi macska (1943)
Magyar Kívánsághangverseny (1943)
Zenélő malom (1943)
Nászinduló (1943)
Második Magyar Kívánsághangverseny (1944)
Az első (1944)
Vivir un instante (argentin film, magyar címe: Egy pillanatig élni, Diana Toldy néven) (1950)
