(Budapest, 1866. június 25. – Budapest, 1944. szeptember 7.) magyar festő
Bécsben, Münchenben és Budapesten tanult. Először naturalista szemléletű életképeket festett. 1890-től állított ki a Műcsarnokban. 1895-től főleg történelmi képeket, oltárképeket, faliképeket festett, egyre nagyobb mesterségbeli tudással kiválóan szerkesztett monumentális kompozíciókat alkotott. 1921-ben a Benczúr Társaság egyik alapító tagja volt, majd első elnöke lett, elnökséget az 1930-as években újra vállalt. 1925-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán.
Műveiből
Vasárnap délután (1890)
Kardvágás (1895 körül)
Rákóczi emlékmű (1895 után)
Eskü a Vérmezőn (1920) [1]
Önarckép[2]
Budavár 1849-i ostroma[3] (1896) (Magyar Nemzeti Galéria)
II. Rákóczi Ferenc fogadtatása (MNG)
II. Rákóczi Ferenc bevonulása az ónodi országgyűlésre (Hadtörténelmi Múzeum)
Mátyás király Gömörben (MNG)
IV. Béla (MNG)
Alkony (MNG)
Parkrészlet (MNG)
Olasz táj (MNG)
Ébredés (klasszikus tájkép) (MNG)
Festett oltárképek (Topolya, Recsk rk. templom, Breznóbánya stb.)
Falképciklusok (Pécsi egyetem, Magyar Országos Levéltár)
Társasági tagság
Benczúr Társaság
