 |
Tartalom | Weboldal | Partnerek | Személyes |
|---|---|---|---|---|
| Kapcsolat | Állampolgárság | Fejlesztőt keresünk | Itt-ott baráti közösség | Bejelentkezés |
| Segítség | Magyar filmek | Hibajelentés | Sapientia Hungariae Alapítvány | Regisztráció |
| Szerződési feltételek | Magyar történelem | Fejlesztések blogja | Magyar Táltos honlap | Lakóhely beállítása |
| Adatvédelmi nyilatkozat | Szerkesztők | Béta-tesztelés | ||
| Alapítvány | Rádió |
Mint hajlik a patakon át,
Oh, lehet-e, hogy ne szeresd ,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága közt az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő ,ki ily esetlen
A végtelen titkába elmerül
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...