Shagya-arab

A shagya-arab őshonos magyar lófajta, amelyet a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat nemzeti kinccsé nyilvánított. Ez a melegvérű lófajta a bábolnai és a radautzi ménes által tenyésztett arab lófajta és különböző nemzetek zárt törzskönyve alapján továbbtenyésztett változata.

A 18. század végétől a hadsereg egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A lovaknak nemcsak gyorsnak és kitartónak, hanem elegánsnak is kellett lennie. A tenyésztés célja eredetileg egy katonamén létrehozása volt. A tenyésztést rendelkezésekkel szabályozták. II. József 1789-ben Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova küllem és teljesítmény szerinti válogatás után kerülhettek be a lovak. 1806-ban a Ferenc császár által kiadott rendeletére "kiváló és nemes" állomány tenyésztése lett a feladat. Báró Csekonics (Csekonits) József méneskapitány elsősorban mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy arab ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására. 1816-ban született határozat szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik, és létrejött a bábolnai arab. 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára a fajta névadója, Shagya Senior.

Az 1878. és az 1900. évi párizsi világkiállításokon a shagya-arabok nagy sikert arattak.

Az első világháború során az állomány szétszóródott a trianoni békediktátumot követően kialakult államokba. Ezeknek a lovaknak egy része visszakerült Magyarországra, azonban a szétszóródott lovakat külföldön fogták tenyésztésbe.

A fajta virágkorát Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnoksága alatt élte 1932 és 1942 között. Akkor vált a shagya-arab világhírű fogatfajtává. A II. világháborúban a ménes súlyos károkat szenvedett. A háború után Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították. De a baromfitenyészet hozott annyi pénzt, hogy mellette a ménest is fenntarthatták. Két változatot tenyésztettek, az arab telivéreket és az arabfajtát, azaz a shagya-arabot.

Az 1967-ben megalakult WAHO, az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége csak azt a lovat fogadta el arabnak, melynek minden őse Arábiából származik. Ekkor kezdődött a jóhírű bábolnai arab lovak eladása külföldre. A shagya arabot különálló fajtaként a WAHO 1978-ban ismerte el. A shagya arab fajtába tartozás feltétele, hogy a lónak legfeljebb a tizedik ősi sorában lehet csak nem arab ős, a telivér arab aránya pedig nem haladhatja meg a 9/16-od részt.

Arab jellegű, egy kissé tömegesebb fajta. Színe általában szürke, de sárga, pej, fekete is előfordul. Bottal mért marmagassága 155-160 cm. Élénk vérmérsékletű, szelíd, jóindulatú természetű, a tanulékony és könnyűen kezelhető. Hátaslóként és fogatlóként is bevált.

Általában szürke, de a tarka kivételével minden más szín is előfordulhat. Feje egyenes, száraz csuka fej, kint ülő, élénk, értelmet sugárzó szemek. Nyaka magasan illesztett, marja jól izmolt, törzse mély, háta középhosszú, fara izmos. Ízületei többnyire szárazak. Későn érő, hosszú élettartalmú fajta.

Szegedi Magasszálló keringő

Származási hely: A fajtát Magyarországon a Nagyalföld déli tájain tenyésztették ki.

A küllem főbb jellemzői: Közepes nagyságú, méreteiben arányos, elegáns megjelenésű, a fej hátrahúzottan megtartott, enyhén meredek testtartású röpgalamb.

Testhossza: 22-24cm, magassága: 20-22cm.



Fej: Enyhén hosszúkás, a homlok húzott, ék alakú, a csőrgerinchez törés nélkül csatlakozik. A fejtető lapos, vízszintes tartású és téglalap alakú. A homlok és a fejtető lekerekített élben találkoznak. A pofák párhuzamosak a tarkót teljesen takarja a dús tollazatú fésű, melynek éle a fejtető síkjánál 3-5mm-rel magasabb, fültől fülig ér, és ott tollforgóban záródik, a nyak élen a fésű alatt enyhe bevágódás után sörényszerűen folytatódik.

Szem, szemgyűrű: A szem közepes nagyságú, enyhén kidomborodó. Az egyszínűek, és az örvösök szivárványhártyája gyöngyszínű, a szívhátúaké bükköny szem. A hófehérek írisze gyöngyszínű és sötét is lehet. A szembőr kétsoros, sima szövetű, világos pergamen színű, az örvösök szemgyűrűje hamvaskék.

Csőr: Ék alakú, tőben vastag, a kávák hegye felé egyenletesen vékonyodó.

Hossza jelenleg a különböző rajzváltozatok esetében még eltérő, de törekedni kell a 18-21 mm közötti csőrhossz elérésére. A csőr színe szalagoskékek, kovácsoltkékek, deresek esetében palaszürke, a csőr hegyéig sötétedő. A vörös és a sárga egyszínűeknek, valamint ezek szívhátú és fakó változatainak és a hófehéreknek a csőre világos szaru színű. Feketék és fekete szívhátúak világos szaruszínű csőrének felső káváján fekete jelzettség (érc) van. A kék szívhátúak világos szaruszínű felső kávája világoskék sávval jelzett. Az ezüstfakó világos szaruszínű csőre barnás jelzettségű. Az örvösök csőre világoskék. Az orrdudor közepesen fejlett, sima felületű, fehéren porozott.

Nyak: Közepes hosszúságú, ívelt, a toroknál kereken kimetszett. A hímek nyaka vastagabb, a tojóké vékonyabb kecses, a nemi jellegre utaló különbség.

Mell: Széles, jól izmolt, kissé előre domborodó, enyhén emelt tartású.

Hát: A vállak között széles, a farok felé enyhén lejtő, derékban elkeskenyedő.

Szárnyak: Feszesek, a test oldalaihoz jól simulók, az elsőrendű evezők a szélső kormánytollakon fekszenek, hegyük a farok végét csaknem eléri. A vállbúbok a mell tollaival takartak.

Farok: Keskeny, zárt, a hát lejtővonalát törés nélkül követi, vége a talajt nem érinti. A kormánytollak száma:12.

Lábak: Rövidek, tág állásúak, a csüdök és az ujjak tollatlanok, élénkvörös színűek. Csupaszok. A karmok színe a csőr színével megegyező, míg az örvösök karom színe világos szaruszínű.

Tollszerkezet: Testhez feszesen simuló, rugalmas, finom tapintású.

Szín és rajzváltozatok:

Egyszínűek: Fehér, fekete, vörös, sárga.

Szalagos szárnyúak: kék, kovácsolt kék (potykás), kékderes, kékfakó, vörösfakó, sárgafakó. A fakók kovácsolt rajzzal is elfogadottak.

Rajzosak: Az örvösök alapszíne fehér. A fej, a nyak a begy aljáig, a szárnypajzsok, a hát a derék vonaláig meggypiros babokkal tarkázott. A fejen és a nyakon mutatkozó szálkás színezetség alapján "karmolt" örvösök, míg a rajz kiterjedtsége szerint kis és nagy örvösök (életkor szerint) különböztethetők meg. Ha a hát és a szárnypajzs a derék vonaláig egyöntetű meggyvörös, akkor a "táblás" örvös elnevezés a használatos. Szívhátúak fekete- ,vörös-, sárga és kék szívesek. Fehér a fej és az előke. A fejtető közepén kerekded színes folt, koronacsepp helyezkedik, melynek területe hozzávetőlegesen a fejtető nagyságának fele. A kék szívesek fején nincs koronacsepp, törekedni kell a koronacsepp elérésére (tisztafejű). Fehér továbbá a derék, a combok, a has, a szárnypajzs (a szívrajz kivételével) valamint az első és másodrendű evezők. Színes a koronacseppen túl a fülrajz (ülőke), mely a fésű forgóitól indulva vízszintesen fut a szemgyűrűig, majd onnan 8-10mm hosszan lefelé halad. Színes továbbá a fésű, a nyak (az előke kivételével), a begy valamint szívhát, a farok a fedő- és támasztótollaival együtt. A színek teltek, a nyak fémes csillogású.

Csepeli hófehér keringő galambok

Az egyik legismertebb keringő fajtánk. Magyarországon az 1940-es évek óta tenyésztik és röptetik. Minden röpgalambot tenyésztő sporttárs részéről felmerülhet a kérdés vajon milyenek ezek a galambok? A fajta tenyésztésénél nyugodtan számolhatunk azzal, hogy az állományunk létszáma rövid időn belül megduplázódik. Én is halottam már más tenyésztőktől: „Minden dúcod tele lesz, ha fehéreket kezdesz el tenyészteni!”. Miért is van ez?

A válasz nagyon egyszerű. A szoktatás és röptetés ideje alatt kevés egyed veszik el. A galambok gyorsan megtanulják, hogyan kell beülni a galambházba és rövid időn belül helyet foglalnak maguknak a fiatalok dúcában is. A tenyészállomány a megfelelő tartástechnológiai viszonyok mellett szinte minden fiatalt felnevel. A hímek és tojók egyformán kiveszik a részüket utódaik gondozásában. A költőpárok saját területüket védik a néhány napos fiókákat ritkán és rövid időre hagyják őrizetlenül. Más, idegen fészkekben csak akkor foglalnak helyet, ha túl kicsi a saját helyük ahhoz, hogy újabb tojásokat rakjanak le. A szomszédokkal inkább csak a párosítás elején csapnak össze, de miután megtanulták kinek hol a helye már ritkán alakulnak ki komolyabb „viták”. Arra azért ügyelni kell, hogy páratlan egyedek ne legyenek a tenyészetben. Néha egy-egy pár sehogyan sem akarja elfogadni az általunk kínált lehetőségeket és a leglehetetlenebb helyen rak fészket, hogy a takarításban akadályozzon minket. Az ajtóba, vagy éppen a tojótányér mellé. Én nem bántottam őket, csak akkor, ha nagyon útban voltak és korlátoztak a galambházban való mozgásban, vagy az etető mellett akartak költeni.

A takarmányozás minőségére nem érzékenyek a galambok. Egy közepes minőségű keverékkel szép fiatalokat nevelnek egész évben. A közepes nagyságú kukoricát szívesen fogyasztják a galambok, de a kisebb fiókokat könnyebben jól tudják tartani a szüleik, ha nem túl nagyszemű a takarmány összetétele, ezért én aprómagokkal egészítettem ki a tenyészállomány keverékét. A dinamikus testtömeg gyarapodás miatt érdemes valamilyen hüvelyes magot tartalmaznia a takarmánynak. Ezek magasabb fehérjetartalmúak a gabonamagoknál, igaz, hogy a beszerzési áruk is magasabb. Leggyakrabban a borsót, és bükkönyt használjuk. Könnyen beszerezhetők és a galambok is kedvelik. Jó kiegészítő még a kölessel majdnem megegyező nagyságú olajos magunk a repce is. Fészekállapottól függően a galambok előnyben részesítik ezeket a magokat a gabonafélékkel szemben. A fiatalok jól felnevelkednek szüleik mellett, de elkülönítve a fiatalok dúcában is megállják a helyüket. Kinek mennyi hely áll rendelkezésére a tenyésztés folyamán. A csepeli hófehér keringő közepes takarmányigényű, középhosszú csőrű röpgalamb, ezért más fajtájú röpgalambok nevelésére is jól alkalmazható (dajka). Nálam az év első felében a magasröptű magyar deresek fiait nevelik. Miután a versenyekre már nem kell a deres fiatalok utánpótlásáról gondoskodni, vagy éppen nincs áthelyezhető fiók saját fehér utódaikat nevelik és csak ősszel választom szét a párokat.

A fajta nevéből is kiderül, hogy csak fehér színben tenyésztik semmilyen más szín és rajzváltozata nincs. A fajta jellegzetessége hófehér tollazata. Nem voltam túl szigorú ezen a téren. Tapasztalataim azt mutatták, ha az első vedlés után megjelent néhány színes tollvég, (szürke, ritkán vöröses árnyalatban) vagy színes bab, vagy folt néhány egyeden, ettől még ugyanolyan hasznos tagjai lettek a röpcsapatnak, mint fehér tollú társaik. Az ilyen galamboknak a száma elenyésző, nálam olyan 3-4 % körüli volt.

Más a helyzet, ha a színes tollak mellé még feketén jelzett csőrkáva vagy világos szivárványhártyájú gyöngyszem párosul a sötétbarna (bükköny szem) szemszín helyett. Ezek már nem csepeli hófehérek. 1-2 db ilyen galambom nekem is volt. Mindig hófehér párral. Így neveltek csepeli hófehéreket és néha jelzőként tagjai voltak a röpcsapatnak. A csüdöt és az ujjakat takaró tollakkal (gatya) annyira ritkán találkoztam, hogy nálam ilyen szálló galamb nem is volt, ha mégis előfordult már kiskorában kiszelektáltam az állományból.

A fehér színük ellenére szinte mindig tiszta és rendezett a tollazatuk. A havonta 1-2 alkalommal eléjük rakott fürdetőt nagyon szeretik. Egymást lökdösve kezdik a fürdést, végül néhány darab úgy elázik, hogy alig bír felröpülni a pihenőhelyére.

A tenyésztőt meglátogató barátok első kérdései között szinte midig szerepel a „Meg tudod különböztetni őket?”, vagy a „Honnan tudod melyik, melyiknek a párja?”. Valóban nehéz dolog lenne a tizenöt-húsz pár egyforma színű galambot megkülönböztetni egymástól, hiába van minden egyednek egy kis saját egyénisége a külső jegyek alapján egyszerűbben és gyorsabban lehet szétválogatni, rendszerezni őket. Szerencsére az évente változó színű gyűrűk az egyedi azonosító számokkal segítik a beazonosítást. Ezenfelül a jelzőgyűrűk szinte teljes tárházát érdemes felhasználni ekkora állománylétszám esetén. A szárnypajzsra, vagy egyéb jól látható helyekre festett színes foltokat, jeleket csúnyának tartom. Sohasem alkalmaztam a tenyészállományomban. A fiatalok szoktatásakor gyakran megjelöltem így egy-egy kiemelkedő, vagy rosszabb röpképességű galambot. Helyhiány esetén a különböző korú egyedeket is így jelöltem, ezzel megkönnyítettem a kieresztés előtti szétválogatást. Később ennek már semmi jelentősége nem volt. Miután összeszoktak már egyszerre ki lehetett engedni őket és legkésőbb az őszi vedléssel teljesen eltűnt a tollazatról.

Mindent összefoglalva egy csepeli hófehér állomány nagyon szép, egységes látványt nyújt galambházban és levegőben egyaránt.

Magyar óriásbegyes

Származási hely: Magyarország

Összbenyomás: igen nagy, elsősorban, hosszú (55-60cm). Alacsony, tág lábállású, hatalmas, gömbölyű ballont fuvó begyes fajta. Egyedül rá jellemző nyugalmi állapotban is laposan ívelt hát és has vonallal, kormánytollakon fekvő és azon túlérő evezőkkel. Az evezők végei a kormánytollakon túl kismértékben keresztezik egymást.

Fej: sima, hosszúkás. A homlok középmagasan domborodó. A fejtető enyhén lapított, a tarkó hosszan ívelő. A testhez harmónikusan illeszkedik.

Szem: A fejhez képest arányos méretű. A fehérek és túlnyomóan fehérrel tarkázottak írisze sötét, Bükkönyszem. A színeseké sárga.

Szembőr: egysoros keskeny és sima felületű. Színe szürkés vagy vöröses, a toll színéhez igazodva. A fehéreké VÖRÖS, sárgák, vörösek és ezek rokonszíneinek Világos-pacal színű.

Csőr: Hosszú, tőben erős, a hegye felé elvékonyodó és kissé lefelé hajló. Fúváskor az alsó káva nem látszik. A fehér, a túlnyomóan fehérrel tarkázottak, a vörös és sárga egyszínűek, ezek babos, tarka illetve deres változatainak, valamint a sárgafogó szallagosok és sárgakovácsoltak csőrszíne: Világos-szaru színű. A vörösfakó szallagos, valamint a vöröskovácsolt, a fekete, a kékfakó szallagos, feketeszallagos kék, kékderes, kékkovácsolt, és ezekkel babozottak illetve ezekkel a színekkel túlnyomóan tarkázottak csőrszíne: Fekete. Az orrdudor sima fehérrel porozott.

Nyak: Hosszú a felfújt begy teljesen körülfogja, amely ilyen állapotban gömb alakú. A tarkó levegővel telített de úgy hogy a test felső vonalának az ívét ne törje meg. A felfújt begy alsó része a test alsó vonalából előre irányba elfűzés nélkül kiemelkedik.

Mell: széles jól izmolt, mérsékelten emelt. A melcsont vonala egy vonalat képez a kloákával.

Hát: vállban széles. A derék írányába enyhe ívvel lejt és fokozatosan keskenyedik.

Szárny: hosszú kardalakúan ívelt és testhez simul. A széles evezőtollak egymást fedik és kormánytollakon fekszenek úgy, hogy azon min 4 cm-rel túlérnek és végeik kis mértékben keresztezik egymást. Az evezők fesztávolsága 115-130cm.

Farok: Hosszú, zárt, nem széles. Tollainak száma: 12 db.

Lábak: rövidek, párhuzamosak A lábköz széles. A csüd és az ujjak tollatlanok, vörös színűek. A karmok a csőr színével megegyeznek. Gyűrű méret: 10 mm.

Tollazat: Dús, selymes tapintású. A testhez lelógás és hézagmentesen simuló.

Szín és rajz változatok: a tiszta és mély tónusok a kívánatosak.
a; Egyszínűek: fehér, sárga, vörös, fekete
b; Szalagosak: fekete szalagos kék, kékfakó szalagos, sárga és vörösfakó szalagos.
c; Deresek: kékderes fekete szalagokkal, vörösderes vörös szalagokkal, sárgaderes sárga szalagokkal.
d; Kovácsoltak: kékben, vörösben, sárgában
e; Babosak: fekete,kék vörös és sára babozottsággal
f; Tarkák: A babosokkal megegyező színekben
g; Csaposok: A babosokkal megegyező színekben, mindkét oldalon azonos számú 6-8 fehér karevezővel.

Budapesti magasröptű keringő



Származási hely: Budapest és környéke.

A küllem főbb jellemzői: Méreteiben arányos, közepes nagyságú, élénk vérmérsékletű, zárt falkában hosszan és igen magasan szálló keringőfajta. Hossza begyétől a kormánytollak végéig 24-27 cm, magassága 20-24 cm. Testének tengelye a farok felé közepes mértékben lejt.



Fej: Sima, élek és sarkok nélkül. A homlok alig észlelhető íveléssel ér a szélességénél valamivel hosszabb fejtetőbe, mely tompított éllel fordul a tarkón át a nyak hátsó élébe. A pofák laposak az arcorr elvékonyodás nélkül ér a csőrtőhöz.

Szem, szemgyűrű: Az enyhén vérerezett, gyakran halványkékes árnyalatú, gyöngyszínű szivárványhártyát kétsoros, de nem széles, finom szövetű, kékesszürke szemgyűrű keretezi.

Csőr: A kávák tövétől a csőrhegyig 15-17 mm hosszú, ék alakú, tőben erős, hegye felé egyenletesen vékonyodó. A csőrgerinc a homlokhoz törés nélkül csatlakozva, kissé lefelé irányul. Az orrdudorok sima felületűek, alig kiemelkedők, fehéren porozottak. A kávák sötét szaruszínűek.

Nyak: Függőleges tartású a közepesnél kissé hosszabb. Erős tőből indulva a fej felé fokozatosan elvékonyodik. A toroktáj ívben kimetszett.

Mell: Széles mérsékelten előredomborodó, jellegzetesen emelt tartású, izomzata erősen fejlett. A mellcsonti taraj alig tapintható.

Hát: A vállak között széles a farok felé egyenletesen keskenyedve, egyenes vonal mentén, határozottan lejt.

Szárnyak: Jól fejlettek a test oldalaihoz feszesen simulók. A vállbúbok takaratlanok. A zárt evezők hegye a kormánytollakra fekszik s az ellenkező oldalival érintkezve a farok végét csaknem eléri.

Farok: Közepes hosszúságú, keskeny. Tollai szorosan egymásra fekvők a hát lejtésének irányát törés nélkül követik, végük a talajt nem érinti. A kormánytollak száma 12.

Lábak: Széles közből nőttek közepes hosszúságúak. A simalábúak csüdje élénkpiros, a harisnyások „lábszára” és ujjai a karmokig rövid tollakkal fedettek. A karmok szarujának színe a csőrével egyező.

Tollazat: Sűrű, kemény, a testre hézag nélkül és feszesen simul.

Szín és rajzváltozatok: A tollruha alapszíne fehér. Rajzváltozatai: gólyás, koszorúsnyakú szegett szárnyakkal, koszorúsnyakú fehér, szalagos, tiszta fehér.



Gólyás: A minden tarkázat nélküli, fehér tolltakaró elsőrendű evezőinek tollzászlói palaszürkén gólyázottak. A kormánytollak az evezőkével egyező színű farokpánttal szegettek, de lehetnek fehérek is.

Koszorúsnyakú, szegett szárnyakkal: A gólyásokéval azonos mintázatán túl a nyakon a begy közepéig terjedő, violás zöld, fémesen csillogó, zárt koszorú. A két szárny gólyázott evezőinek száma egyező és hétnél kevesebb nem lehet. A kormánytollak szegettek, elfogadott azonban fehér farokkal is. Előfordulnak vörös koszorúsok, szárnyaiknak ugyancsak vörös gólyázottságával.

Koszorúsnyakú fehér: A koszorú az előbbi változatéval megegyező, de az evezők és a kormánytollak is tiszta fehérek. Köztük is vannak és elismertek a vörös koszorúsok is.

Szalagos: Az evezők gólyázottságán és a farokpánton kívül színes (szürke) a fej, a nyak, valamint a mell a szárnybúbok vonaláig. A nyak színe gyakran fehérrel enyhén gyöngyözött. Az e rajzváltozatnak nevet adó palaszürke szárnyszalagok keskenyek, párhuzamos futásúak, határozott (nem cakkos) szélűek, a szárnyat átérők. A farok szürke pánttal szegett.

Tiszta fehér: A rajzmintázatok hiányán kívül az előbbi változatokkal egyező. Pigmentáltságuk csak a csőrre, a szemgyűrűkre és a karmokra szorítkozik, de az utóbbiak között egy-egy világos szarujú elfogadott.



Minden változatban elismertek a simalábúak mellett a harisnyások is. Utóbbiakra vonatkozóan követelmény a csüdöt és az ujjakat a karmokig fedő fehér tollborítás.

nem tom milyen fajta de bisztos hogy Magyarországon él ,és mindenki kedvence

A lanyom egy vizsla kiskutyakolykot kapott ajandekba Karacsonyra. Neve Szekely Zsiga,es termeszetesen mindannyian imadjuk.

Nekem karácsony után pusztult el egy 12 éves pulim, tudjátok nekem ezen kívül nem volt kutyám ,de én még ilyen okos állatot nem láttam, még nem tudok meg barátkozni ,hogy másik legyen, üdvözöllek benneteket Margó Dunakömlődről Paks mellől:

Az aranysakál (toportyán-nádifarkas-csikasz)

Magyar,vagy nem magyar?Örüljünk,vagy búsuljunk?http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranysak%C3%A1l

Barát vagy ellenség? – teszi fel a kérdést a Magyarországon egyre jobban elszaporodó aranysakálokkal kapcsolatban Nagy Gábor, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője, vadászati referense. Nyilvánvaló, hogy a természetvédő szakember válasza csak az előbbi lehet, azonban a vadászok és a vadőrök nem osztják minden tekintetben a véleményét.

Az aranysakál az 1900-as évek elejére teljesen eltűnt az országból, mígnem körülbelül húsz éve délkelet felől ismét feltűnt a határ közeli területeken. A régi-új faj megjelenése felett érzett öröm azonban a vadászok részéről nem tartott sokáig. Azt vették ugyanis észre, hogy ahová a nádifarkas befészkeli magát, ott jelentős mértékben csökken az őzek száma.



A pécsi zoo-ba 2009-ben került egy sakálpár - Baranyában százával él szabadon is (fotó: Löffler Péter)
Gondos Gyula, a Baranya Megyei Vadászkamara titkára szerint több száz aranysakál telepedett már meg Baranyában, amit igazolnak a terítékre került példányok is: tavaly közel háromszázat lőttek ki a megyében.

– Bár alapvetően nem vadászik az értékes nagyvadakra, de a csoportos portyázásai során képes leteríteni a legyengült, sebesült egyedeket – mondta a titkár. – A szaporulatra pedig különösen veszélyes, mert ha lehetősége van, akkor elkapja a vadmalacot, az őzgidát, de akár a szarvasborjút is. Nem csoda, hogy az őzek elvándorolnak az aranysakál által rendszeresen látogatott helyekről.

Nagy Gábor az elmúlt évben több előadást is tartott baranyai vadászoknak és más érdeklődőknek, hogy jobban bemutassa ezt a sokak számára még ismeretlen, vagy félreismert csúcsragadozót, és meggyőzze őket a hazai élővilágban betöltött fontos szerepéről.

– A nagy, zárt erdőtömböket kerülő, inkább a legelők, parlagterületek, bozótosok, nádasok jellemezte területeken terjeszkedő sakál alapvetően rágcsálókon, egereken és pockokon, kisebb madarakon, puhatestűeken él, de ha szezonja van, nem veti meg a gyümölcsöt sem – hangsúlyozta a nemzeti park igazgatóság vadászati referense. – Olykor-olykor elejthet egy-egy őzgidát vagy vadmalacot, de alapos táplálkozásvizsgálatok bizonyítják, hogy nem ez a jellemző. Igazából nem képes kitartó üldözésre, inkább lesből támad. A vadászati statisztikák is azt tanúsítják, hogy az aranysakál megjelenése óta nemhogy csökkent, hanem nőtt a megyében a terítékre került őzek száma.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Jung Jenő már több mint húsz éve dolgozik vadászként, vadgazdaként a sellyei erdőkben.

– Először 1994-ben, egy vaddisznóhajtásban lőttünk aranysakált. Azóta egyre több lett belőle, és eközben a páratlan őzállományunk évről évre apadt. Ma már nem is tudunk vendéget fogadni őzbak kilövésére – számolt be a tapasztalatairól a fővadász. – Először még örültünk neki, de ilyen mértékben már károsnak tartom a jelenlétét a területen.

Az aranysakál nem tartozik a védett fajok közé Magyarországon, de a szaporodási időszakban – március elseje és június tizenötödike között –, tilos a vadászata. Ha terítékre kerül, a bundáját és a koponyáját többnyire magukkal viszik a vadászok trófeaként. Február eleje az aranysakáloknál még a párválasztás időszaka, ilyenkor kint a természetben sokkal gyakrabban lehet hallani az esti órákban az állatok jellegzetes üvöltését nem csak az Ormánságban vagy a Dél-Zselicben, de már a Mecsek hegylábi részein is.

Félénk, kerüli az embert

Az aranysakál rendkívül óvatos, rejtőzködő életet él, éjszakai állat. A rókával ellentétben kerüli az ember által lakott területeket, a városokról nem is beszélve. Szívesen költözik elhagyott borz- vagy rókavárakba, de olykor föld feletti vackot is készít. Egy pár kapcsolata egy életre szól, az április végén, május elején születő három–öt kölyök a szülőkkel marad és együtt vadásznak. A családokban nagyon fejlett szociális kapcsolatok működnek.

Összetévesztik a rókával

- Az aranysakál fülének külső felülete vöröses színű, míg a rókáé mindig fekete
- Bundája összességében mindig szürkésebb árnyalatú, a rókáé pedig vörös
- A toroktól a mellkasig világos terület, fehér gallér látható
- A sakálnak a rókánál valamivel rövidebb farka van
- Fejformája hasonlít a rókáéhoz. Feje keskeny, arcorri része megnyúlt, elhegyesedő, de a rókáénál tompább
- A sakál testoldala, combja és lábai is vörösek, szemben a rókával, melynek lábai általában feketék

Toldi Miklós is réti farkassal küzdött a nádasban

Az ókori Egyiptomban Anubiszt, a holtak oltalmazóját aranysakálként jelenítették meg és tisztelték – mondta Nagy Gábor.

Az afrikai szavannákon ma is nagy számban él ez a faj, Jane Goodall férjével, Hugo van Lawickkal Ártatlan gyilkosok címmel írt könyvet róluk. Változatos hazai elnevezései között szerepel a nádi farkas, a toportyánféreg, a csikasz, a réti farkas és a farkassakál is. Arany János Toldija réti farkassal küzd meg a nádasban. A Pécsi Állatkertben is megtekinthető egy fiatal pár.

Fehér gólya

[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fehér gólya

Státusz
Nem veszélyeztetett

Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nem: Ciconia
Faj: C. ciconia
Tudományos név
Ciconia ciconia
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások

A Wikifajok tartalmaz Fehér gólya témájú rendszertani információt.

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér gólya témájú médiaállományokat.


A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj. A köznyelvben ő a közismert gólya. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó) és az eszterág.
Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Elterjedése
2 Alfajai
3 Megjelenése
4 Életmódja
5 Szaporodása
6 Vonulása
7 Védettsége
8 Európai gólyafalu
9 Lásd még
10 Képek
11 Forrás
12 Külső hivatkozások
Elterjedése [szerkesztés]

Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket és Olaszországot), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul.
Alfajai [szerkesztés]

Ciconia ciconia ciconia (Linnaeus, 1758) – Európában, Nyugat-Ázsiában él, telelni Afrikába jár
Ciconia ciconia asiatica (Severtzov, 1873) – Ázsia középső részén él, telelni Indiába jár
A feketecsőrű gólya (Ciconia boyciana) jelenleg önálló fajnak minősül, korábban a fehér gólya alfajaként tartották nyilván.
Megjelenése [szerkesztés]

Testhossza 100-115 centiméter, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2200-4400 gramm. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, csőre és lába piros.
Életmódja [szerkesztés]

Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként.
Szaporodása [szerkesztés]

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, s a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építésű fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot. Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. A fészekalj 4-6 tojásból áll, és a szülők május elejétől felváltva kotlanak. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási időszak is odébb tolódik. A 29-30. napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szülők eleinte felváltva ügyelnek, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekező csapathoz.


A fészekben


Egy hetes gólyafiókák a fészekben
Vonulása [szerkesztés]

Augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. A nyugat-európai állomány Gibraltár a kelet-európai populáció Boszporusz felé indulnak el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. A Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak. A telet Afrikában töltik, majd a megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban. A korszerű technikának köszönhetően műholdas jeladókkal már on-line is nyomon követhető a gólyák vonulása. Az első magyarországi kezdeményezés keretében két fehér gólyára került jeladó 2010 augusztusában.
Védettsége [szerkesztés]



Magyarországon fokozattan védett faj, pénzbeli értéke 100 000 Ft.
Szinte minden magyar állatkertben élnek fehér gólyák, melyek többnyire mentett madarak és többségük valamilyen oknál fogva nem engedhető többé szabadon. Ha megfelelő táplálékot kapnak, akkor a fehér gólyák nagyszerűen viselik a telet.
Európai gólyafalu [szerkesztés]

A német EURONATUR természetvédő szervezet a gólyaállományok megóvásáért kiemelkedően sokat tevő településeknek adományozza szerte a kontinensen az Európai gólyafalu címet. Az eddigi kilenc kitüntetett község közül másodikként (1996-ban) a somogyi Nagybajom tehette ki az elismerést több nyelven is hirdető feliratot a faluvégi helységnévtáblák mellé. A községben évente mintegy harminc gólyapár költ, jó tucatnyi szinte telepesen, a főutca mentén sorakozó villanyoszlopokra rakott fészkekben.