"E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytanóra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig... és akkor megkondultak a harangok.
Kovách Demjén tanár út felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt: "A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe", és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: "Consummatum est."
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni.
Odakint kongtak a harangok. Nagymagyarország keresztre feszítésének napja volt, 1920. június 4. Péntek.... "

" Ezt minden magyar embernek egyszer látnia kell"
Ez az invitálás szerepel minden plakáton. Teljesen egyetértek!
Ha valaki a Balaton irányába veszi útját, ne hagyja ki ezt a kb 20-25 km-es kitérőt és látogasson el Várpalotára!

köszönjük, én el fogok oda menni.

Kiegészitésként keressétek a Tiszta forrák anyagai között ugyanezt a témát.Korábbi, de fontos információkat tartalmaz.Anikónak köszönet az aktualizálásért!

Kedves Edit! Emlékeztem rá, hogy olvastam a témáról, de sajnos többszöri keresésemre sem találtam meg. ( Jó lenne, ha a témák között is lehetne keresést indítani..)

Bizony, igazad van! De az a tapasztalatom, hogy valamilyen véletlen azért akad néha: A saját - dokumentumokkal teli szárazajtai anyagom legfontosabb részét sem találom- pedig én nem semmisitettem meg. Ezt a Trianont még megpróbálom előhalászni, hátha sikerül.

Kovács László jóvoltából egy kis ízelítő képekben :)

A jó hír: kap támogatást a múzeum. Részletek:
http://www.magyarhirlap.hu/hatter/egy_felszabdalt_orszag_emlekei_.html

Fennállása óta először kap állami támogatást működéséhez a várpalotai Trianon Múzeum, az ország egyetlen olyan komplex gyűjteménye, amely a régi Magyarország szétszakítását, annak történelmi előzményeit és következményeit eleveníti fel. Az állami támogatásról szóló önálló képviselői javaslat a költségvetéshez benyújtott módosító indítványok között kapott zöld utat. Az Országgyűlés határozata értelmében a múzeum ma már önálló tételként szerepel a költségvetésben, és ötvenmillió forint állami támogatással gazdálkodhat.

„Az Országgyűlés történelmi döntése, amellyel állami támogatáshoz juttatta a múzeumot, azt hiszem, elégtételt jelent létrehozóknak, látogatóknak, támogatóknak, minden magyarságát őrző honfitársunknak. Az utóbbi hetek visszajelzései alapján úgy látom, hogy csak a magyar állampolgárság visszaszerzésének most megnyíló lehetőségéhez és az összetartozás napjának bevezetéséhez fogható az, amit a Trianon Múzeum állami támogatása ma a nemzeti közvéleménynek jelent” – mondta lapunknak Szabó Pál Csaba. Jelezte, nem az összeg nagysága a fontos, hanem a gesztus, a határozat lélektani hatása. Biztos benne, hogy az állami támogatás megítélésének eredményei lesznek. Elárulta, komoly terveik vannak. Egyfelől tudományos-szervezeti területen, annak érdekében, hogy az állami támogatás minőségi fordulatot jelentsen a múzeum életében, amellyel együtt 2011-ben megteremthető lesz az országos szakmúzeummá válás valamennyi szakmai feltétele. Másfelől felvállalják azoknak a nemzeti ügyeknek a felvetését, meggondolását, modellezését, amelyeknek természetes kezdeményezője és koordinálója a Trianon Múzeum lehet. Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a magyar nemzetpolitikában a kisebbségvédelmi logikák mellett a teljes Kárpát-medencére vonatkozó szerves elképzelések is helyet kapjanak és megerősödjenek. Így hozzák létre – elképzeléseik szerint még az idén – az első egységes, többnyelvű Kárpát-medence-útikönyvet, elindítják a Temes megyei turisztikai információs hálózat kiépítését, megkezdik Munkácson a magyar jelenlét és a magyar–ukrán–ruszin kiegyenlítődés helyszíneként a Magyar Ház tervezését. Valamint megalapították és igyekeznek nemzeti intézménnyé fejleszteni a háború előtti stílusban a magyar kávéházi és hazafias zenét játszó Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekart.

„Semmi lázadás, de semmit sem engedni” – áll a felirat a bejáraton túl elénk táruló hatalmas aula falán. Ez a mondat a Trianon Múzeum mottója és hitvallása. Az alapítók célja – ahogy Szabó Pál Csaba, a fenntartó alapítvány elnöke mondja – Trianonnak mint a közösségi erő- és térvesztésnek a bemutatása, olyan komplex ismeretnyújtás, amely racionális, érzelmi és közösségi alapon is segítséget adhat a Kárpát-medencei magyar öntudat és önbizalom újjászervezéséhez. Ez a Trianon-értelmezés és Magyarország-kép szerinte sajnálatos módon még csak nyomaiban és reményében létezik. Ennek kialakítása a jövő feladata, amelyhez az állami támogatás és szerepvállalás nyilván jelentős segítséget fog nyújtani. A kiállított anyag jelen formájában is gazdag és szerteágazó, hiszen az elmúlt években a múzeum megnyitásának hírére számos dokumentumot, relikviát és teljes magángyűjteményeket is felajánlottak és idejuttattak a Kárpát-medence különböző pontjairól. Külön termekben mutatják be Magyarország közigazgatási egységeit, vármegyéit, a Kárpát-medence legszebb vidékeit, néprajzi tájegységeinket. A földszinten terepasztalon állítottak emléket szétszakított, páratlan, európai hírű vasúthálózatunknak. Külön kiállítást szentelnek a Himnusz, a Szózat és a Székely Himnusz keletkezésének. Több helyiségben mutatják be Trianon és a magyar irodalom kapcsolatát.
Megismerkedhetünk többek közt Vargha Gyula, Sajó Sándor, Reményik Sándor költészetével, akikről nagyon sokáig mélyen hallgattak az irodalomkönyvek. Újabb szobák és kamarakiállítások mesélnek a Székely Hadosztály honvédő harcairól, Prónay Pálról és a nyugat-magyarországi felkelésről, a balassagyarmati polgári ellenállásról, a bécsi döntésekről és a párizsi békeszerződés történetéről, az elcsatolt területek két háború közötti viszonyairól, az 1920-as évek irredenta, revizionista elképzeléseiről. Az összegyűjtött anyag amellett, hogy történelmi szempontból kellőképp részletes és tudományos, személyes és éppen ettől megrázó is. Az emeleti termekben családi fotókról néznek vissza ránk a kitelepített, deportált magyarok, és emlékeztetnek a Benes-dekrétumok borzalmaira, szétszakított családokra, a mindenüktől megfosztott, otthontalanná tett felvidéki magyarok fájdalmára. Miközben végigsétálunk a múzeum termein, szobáról szobára hangszórókból rég elfelejtett dallamok szólnak hozzánk. Revizionista, nemzeti szózatok, katonadalok. „Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz! Lesz még miénk Nyitra, Pozsony, Eperjes!”
Két moziterem is működik a múzeumban. A Kolozsvár mozgóképszínházban folyamatosan a Kelet felé című archív filmet vetítik, a másikban korabeli filmhíradókból összevágott dokumentum-játékfilmet. A múzeum egyik kuriózuma egy korhűen berendezett Klebelsberg-iskola osztályterme. Fapadokkal, irkákkal, falán a Magyar Hiszekegy soraival és Nagy-Magyarország térképével.

Történelmünk legsötétebb és legszomorúbb időszakának egyetlen, ma már komplex hagyatékát hat éve méltatlan körülmények közt őrzik. A Zichy-kastély páratlan szépségű épületéről ordít, hogy évtizedek óta nem történt még kisebb felújítás sem. A múzeumot ez idáig kizárólag a belépőjegyekből származó bevételből, magánszemélyek adományaiból és a felajánlott adó egy százalékokból tudták csak fenntartani. Fűtés még ma sincs az épületben. Ami nem csoda, hiszen korábban megesett, hogy a rezsit sem tudták kifizetni. Ennek ellenére – ahogy Szabó Pál Csaba fogalmaz – az elmúlt években, tárlataik szakmai színvonalát és a látogatókra gyakorolt hatását tekintve, sikerült az első számú hazai közgyűjtemények közé kerülniük. A múzeum az elmúlt hat évben több tízezer látogatót fogadott, és erősített meg lelkiekben, identitásukban Külső- és Belső-Magyarországról egyaránt. Megalakulásukkor senki sem hitte, hogy fenn tudnak maradni, ám az új kormánynak köszöntően, a túlélés évei után végre önálló költségvetési intézménnyé válhatnak.