„ÉN LEFEKSZEM KIS ÁGYAMBA, MINT A DISZNÓ A SZALMÁBA…” Avagy, keserves munka volt az újoncnak a szalmazsák tömése. Katonaidőmből.     Még álmunkban sem gondoltuk volna egykor, hogy a fekhely előkészítése nem is egy könnyű feladat mikor tényleges katonai szolgálatra bevonultunk 1966. November 24 – én.

                „A TÚRÓS FASZODAT ÉDES FIAM!”, Avagy, Váradi százados Főügyeletes tiszt vezetésével is jó volt szolgálatban lenni.      A hosszú évtizedek alatt, mióta leszereltem a katonaságtól, egyre – másra jönnek elő a különféle sztorik velünk kapcsolatban és természetesen ehhez kapcsolódóan az elöljáróink is, akiket megkedveltünk a két év húsz nap alatt.

              TEREPGYAKORLAT TELJES FELSZERELÉSBEN, Avagy, mikor a trehány katona elhagyja a géppisztolyát. Katonaidőmből.     A katonaságnál azt szokták mondani, hogy a fegyver az egy olyan valami, mint a testvér, akit nemcsak illik szeretni, hanem még az élete árán is meg kell védeni.

                „RÁFOGTAM, DURR, AZT NEM SÜLT EL”, Avagy, mi van, ha nem robban fel a kézigránát?      Azt, már aki nem volt katona is tudja, hogy ott nem csupán kiképzés, reggeli torna, szolgálatba járás, szigorú fegyelem, érdemtelen kiszúrások vannak, hanem, mivel fegyveres testületről van szó, bizony fegyverek is vannak.

                FELLÁZADTAK A „KOPASZOK, Azaz, „Fogja be a száját katona, ha velem beszél!”       Többször hallottam már azt az utóbbi időben, hogy minek Magyarországnak Hadsereg, nem kellenek nekünk katonák, hiszen bármelyik környékbeli ország hadereje adott esetben pillanatok alatt bekapna bennünket.

             A KATONA MINDIG ÉHES, Avagy, hová lettek Molnárné zöldségei?      A régi szlogen szerint sem a Kórház betegei, sem a Hadsereg, legalábbis ami az egykori sorállományú harcosokat illeti, nem bővelkedtek elegendő élelemmel, éppen ezért szokták mondani, hogy egyik sem hizlalda.

                CIVILESEN ÉS MÉGIS KATONARUHÁBAN, Avagy az éjszakában a kifutópályára tévedtem. Katonaidőmből.        Abban az időben mikor én is katona voltam Pápán 2 év és 20 napig, a legnagyobb örömünk az volt, ha kimaradásra, eltávozásra, vagy szabadságra mehettünk.

                „EZEK A FIATALOK”, Avagy, „Pakos, tekerd vissza a filmet!” Katonaidőmből.      A seregben, főleg amikor még „kopasznak”, azaz újoncnak számított az ember, ugyanúgy, elvileg az öreg katonákéhoz hasonló jogaik voltak.