MÓKUCI, MÓKUCI…   Mókuci - Mókuci, fölmászott a fára, De nem azért, hogy erdő szélét meglássa.  Nyugodtan szeretett volna szundikálni, Mert nem akart maga körül senkit sem látni. Kényelmesen elhelyezkedett az ágon, Szemét is lehunyva az égvilágon Semmire sem gondolva próbált aludni, A fáradalmait majd jól kipihenni.

           ÉN VAGYOK A KICSI MALAC…   Én Vagyok a Kicsi Malac, Röf – Röf – Röf, Disznóólban Disznólkodok, Röf – Röf – Röf! Ha Nem Tetszik a Gazdának, Elmehet, De Előtte Hozza a Reggelimet. Lefetyelek Egy Jó Nagyot, Azután, Lustálkodok Harangszóig, Még Ma Tán.   Ebédre Majd Újra Hívom a Gazdát, Mert Éhesen a Napot Sem Alszom Át.

  CSELES PÓKOK      Az állat és rovarvilág mindig is lenyűgözött a különlegességeivel együtt még akkor is, ha igazából nagyon keveset értek hozzá. Talán ez annak tudható be, hogy inkább a humán tárgyak nyűgöztek le abban az időben, amikor még lehetőségem lett volna arra, hogy behatóbban irányítsam érdeklődésemet ebbe az irányba.