KÉTEZERHUSZONHÁROMBAN
SEM FOGADKOZOM…
Kétezerhuszonháromban sem fogadkozom,
Mert múltamat ma is teljesen felvállalom.
Két hónap múlva belépek a hetvenötbe,
De nem szeretnék még menni az Öröklétbe,
Hiszen úgy érzem, feladatom van még bőven,
Tennivalóm az írások terén a jövőben.
Neveztek fűzfapoétának, azt sem bánom,
Írás szeretete vezérel a világon
Ha embereknek tudok örömet szerezni,
A líra, próza rögös útjain haladni.
Kétezerhuszonháromban sem fogadkozom,
Mert múltamat ma is teljesen felvállalom.
Apám örökségét hordozom amíg élek
Még akkor is, ha majd Parnasszust csak remélek,
De ha nem jön el, akkor cseppet sem búsulok,
Mert amíg csak élek, Valentinus maradok.
Vastagnyakú kálomista hitem megtartom,
Mikor a kilencvenedik zsoltárt hallgatom,
Éneklem:” Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, Téged tartottunk hajlékunknak!” – mondva.
Kétezerhuszonháromban sem fogadkozom,
Mert múltamat ma is teljesen felvállalom.
Hazámat eddig még nem árultam el soha,
Ha megtenném, sújtson le rám Isten ostora,
Mert akkor Apám örökét semmibe venném,
Becsületemet is szemétdombra kivetném.
Szeretném, ha Világban Békesség, Szeretet
Lenne, melegséggel töltené a szíveket.
Kétezerhuszonháromban sem fogadkozom,
Szeretnék tovább menni megkezdett utamon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 01. 01. Vasárnap Délelőtt 9:55
