SOHA NEM MONDTAM, NEM IS ÁLLÍTOTTAM,
HOGY TUDOK ÉS SZERETEK FOCIZNI…
Robixos emlékeimből 1968 – 84 között.
Az évek, évtizedek során visszatérő emlékeim között szerepel az – az időszak, hozzávetőlegesen 17 esztendő, amikor ennél a Zirci üzemnél dolgoztam, ami volt valamikor Gépállomás, Mezőgép és mikor eljöttem 1984 – ben, akkor már ROBIX néven végezte a tevékenységét.
Ma jutott eszembe a médiák jóvoltából az a nagyon fontos esemény, mikor a Magyar Futball Válogatott 1953 – ban Londonban 6:3 – as gólaránnyal ronggyá verte az ellenfelét. Azt mondják, hogy Magyarországon mindenki ért a focihoz és mindenki szereti már gyermekkorától fogva.
Azt gondolom, hogy szerény személyen semmiképpen sem tartozik ide, hiszen úgynevezett „két bal - lábam” van és talán még pár méterről sem találnák bele a két kapu közé. Ne vagyok ellendrukkere sem a mai magyar foci valóságnak, hiszen, ha olyan dicsőség születne, mint amit produkáltak annak idején az „arany csapat” tagjai, én lennék, aki foci nem értésem okán is ujjongásba törnék ki, de sajnos a sok pénz dacára már évtizedek óta sem tudtam sokad - magammal ilyen eredménynek örülni. Szóval ennyit a foci múltról és a jelenről, következzék az, amit a címben jelzett dolog valamilyen szinten utal velem kapcsolatban.
Mikor 1968. december 19 – én munkába álltam az üzemnél az úgynevezett „felső műhelyben” vasesztergályosként, rövidesen az akkori terminológia szerint meg kellett alakítani a Szocialista Brigádokat minden munkahelyen. Mivel én már Győrben a Szerszámgépipari Művek Győri Célgépgyárában is tagja voltam egy brigádnak, aminek Radnóti Miklós volt a neve, javaslatomra mi is felvettük ezt a nevet és engemet választottak meg brigádvezetőnek. Természetesen ezt nem dicsekvésképpen írom, de ez volt az igazság. Meg volt szabva, hogy egész évben milyen feladatokat kellett elvégezni ahhoz, hogy év végén a bíráló bizottság értékelni tudja a különféle területeken dolgozó brigádok tevékenységét. Természetesen ehhez Brigádnaplót kellett vezetni és az előírt feladatok elvégzését dokumentálni kellett, amit igazi mivoltában természetesen nem lehetett igazolni, de ha jól megfogalmazva le volt írva, akkor már az lett a valóság még akkor is, ha tudtuk, hogy sokszor bizony svindli volt az a bizonyos „fele sem igaz” meghatározást halkan mondogatva.
Ahány mozijegyet beragasztottunk többek között a kulturális tevékenység igazolásához, mert a papír mindent elbír jeligével, de ott volt, nem lehetett belekötni. A lényeg azonban most jön, hiszen nem véletlenül adtam a címét az írásomnak, ami fentebb olvasható. Az előírt követelmények között szerepelt a sport tevékenység is, ami legtöbbször kimerült abban, hogy a raktárépület és az „alsó műhely” (a lakatos műhelynek volt a népszerű neve) közötti focipályán zajlottak le az ádáz mérkőzések. Mivel soha nem volt a kedvencem a foci a már leírtak szerint, a „két” bal - lábam dacára, mint brigádvezető sem vonhattam ki magam ez alól. Voltak közöttünk jó focizó gyerekek, akik szerettek és tudtak is játszani, ami rám az egyik meghatározás sem illett.
Egyetlen megoldás kínálkozott, hogy én lettem a tartalék és pályán kívül állva figyeltem a meccset az egyik alkalommal. Az egyik magas labdát akartam elkapni az én „gyakorlatommal”, mikor a pályáról elszállt, de nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Nem volt egy pontos labdafogás, mert a bal kezem gyűrűsujját találta el annyira, hogy azonnal elgörbült. természetesen részemről be is fejeződött a labdarúgó pályafutásom. Elmentem az SZTK – ba, ahol megállapította a sebész orvos, hogy nincs ugyan eltörve, de gipszbe tették és 6 hétig nem tudtam igazán használni a bal kezemet. Várakozás előzte meg azt a pillanatot, mikor lekerült róla a gipsz, de nem az a látvány fogadott, amire vártam. Nem volt egyenes az ujjam, sőt majdnem olyan görbének láttam, mint mikor a magasból lezúduló lasztit elkaptam.
Kérdésemre a doki elmondta, hogy ne ijedjek meg, mert vissza fog majd húzódni és kiegyenesedik. Bárcsak igaza lett volna, de nem, mert immár pár hónapra a 76. évem betöltése előtt is elmondhatom, hogy szemmel láthatóan maradt egy kis görbület. Ez azonban később sem akadályozott semmiféle munkavégzésben, sőt még az írásban sem. Igaz, nem is vagyok balkezes.
Akkor megfogadtam, hogy tisztelettel tekintek ezután a focizásra, de én többet még tartaléknak sem állok be közéjük.
Ettől függetlenül természetesen én is örülnék annak, ha a Magyar Válogatott komoly eredményt nyerne el majd a következő Európa bajnokságon és nem célozgatna senki rám, hogy nem szeretem a magyar focit.
Az egykori Aranycsapatra pedig úgy gondolok, hogy Ők valóban tudtak érdek nélkül focizni, nem havi több milliós apanázsért, mint a maiak, akik komoly eredmények nélkül is jól megélnek nálunk.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 11. 27.Hétfő Reggel 8:15
