Fotó megjegyzések

Nagyon szép kép.

Keze nyomán életre kél a vászon, ahogy érinti ecsetje,

Színek, formák s érzések kelnek egymás után életre,

Fények játéka táncol s mesél, ahogy az ecset dolgozik,

S képet ölt mindaz mi a mester lelkében rejtőzködik.



A gondolat megelevenedik érzések lesznek a semmiből,

S lassan kialakul egy kép a rég eltemetett emlékekből,

Minden vászon magában hordozza a múltat s a jelent is,

S ha figyelmesen megnézed Neked is biztos üzen valamit.

Oh nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh, lehet-e, hogy ne szeresd ,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága közt az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő ,ki ily esetlen
A végtelen titkába elmerül
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...