Drága TERÉZ!Te -olyan messze... CSATLAKOZZ HOZZÁNK. sok széppel próbálunk majd számodra hazai melegséget küldeni. Szeretettel:Baricsa Edit

Kedves Teréz! Örülök a visszajelzésednek és köszönöm. Nos, mit szólsz hozzánk, EDITEKHEZ?Ennyire kicsi a világ?_és Ő, a másik Edit...ő kicsoda?Sok szeretettel üdvözöllek:Baricsa Edit

BOLDOG, BÉKÉS , ÁLDOTT KARÁCSONYT KIVÁNOK MINDEN MAGYAR BARÁTOMNAK !
Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.