A szobrászat káoszteremtés a rendben és rendteremtés a káoszban.
A szobrászat programozott kudarc, mert mindig van nézet, ami jobb is lehetne.
A szobrászat folyamatos szerelem, érzelmi, érzéki viszony az anyagokkal.
A szobrászat a változás kifaragása az időből, végtelenített végesség.
A szobrászat a formák filozófiája, irodalma, festészete és zenéje.
A szobrászat a tér definíciója, a megfoghatatlan megfogása.
A szobrászat játék, ahol a személyes életen túli lét a tét.
A szobrászat rejtett célja az ismeretlen megérintése.
