7 videó

A RÖVIDFILM
Léteznek a nagyjátékfilmek mintájára készülő rövidfilmek is, amolyan filmnovellák. Ezeket nevezik kisjátékfilmnek. A nagyjátékfilmek esetében szinte általánosan elfogadott szabály, hogy a történés feszültségtöltete felfelé ívelő görbe, a klimaxtól kezdve viszont lefelé ível, és a film végére visszavezetődik a nullára. Ez nagyon fontos tényező, mert ha ez másképp történik, akkor a film egy adott ponton úgymond „leül", a néző elkezdi unni, és akkor már nehéz visszanyerni a figyelmét.
A kisjátékfilm esetében a néző „toleránsabb". Egy hosszabb műben valószínű, hogy nem működne az úgynevezett láncszerkezet, mely Roman Polanski Két ember egy szekrénnyel című kisfilmjére jellemző. A szóban forgó film elején két ember kijön a tengerből egy szekrényt cipelve, közben, szokatlan terhük következtében jónéhány láncszerűen összekapcsolódó, számukra kellemetlen dolog történik velük, és ennek hatására, terhüket cipelve, visszamennek a tengerbe. Most próbáljuk felidézni kellemetlen élményeiket. A legtöbben emlékeznek a tényekre, de nem emlékeznek a tények sorrendjére. Hát igen. Láncszemek. Ha véletlenül az egyik görbére sikerül, az sem baj, legfeljebb nem kerül be a többi közé. A különböző jeleneteket, vágás közben, a forgatókönyvi sorrendjükhöz viszonyítva is fel lehet cserélni egymás között.
A „filmes pályafutást" érdemes rövidfilmmel kezdeni, ugyanis sok lehetőséget biztosít a kísérletezgetésre. El lehet tekinteni a cselekménycentrikusságtól is, de azért nem árt, ha legalább egy átvitt értelemben érvényes dramaturgia megmarad. Idézzük fel például Bunuel Az andalúziai kutya című filmjét. Van-e konfliktusa? Hát persze, hogy van. Minden egyes alkalommal megborzongok, mikor arra gondolok, hogy a borotvapenge belevág a szembe. Egy nagyon összetett konfliktushelyzetről van szó. A szem élő, meleg, érzékeny, sérülékeny, gömbölyű, a borotvapenge viszont élettelen, hideg, éles, könnyen sérülést okozó, lapos, tehát két nagyon ellentétes tulajdonságokkal rendelkező dolog kényszerül kapcsolatba kerülni egymással, és egy pillanat alatt olyan helyzet keletkezik, melyről több oldalas pszichológiai és esztétikai tanulmányt lehet írni. A „konfliktus" szó nem feltétlenül személyes érdekek ellentétét jelenti. A konfliktus formai jellegű is lehet. A zöld és a lila kontrasztjáról is lehet filmet forgatni, de a tűz és a víz találkozásáról is. A főhős szerepét akár egy fogalom is betöltheti. Láttam egy olyan kisfilmet, amelynek Gravitáció volt a címe, a konfliktushelyzete: egy kísérlet következtében a gravitáció kezdett megszűnni, a kibontakozása: sorra borult fel minden rend (pl. a víztükör felülete megremegett, a víztömeg cseppekre bomlott), a beteljesedés pedig azt sejttette, hogy a Világ sincs már, s te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?
A formában rejlő lehetőségeket kiaknázó, eddig még nem használt vagy már valahol, valamikor „felfedezett" megoldások lényegére építő kísérleti filmnek nevezett alkotások esetében az irodalmi forgatókönyvírás fázisát ki lehet hagyni, és egyből rá lehet térni a technikai forgatókönyvre.

Forrás: http://www.filmtett.ro