2 videó

A siacu (指圧, nyugaton: shiatsu) pontnyomásos (akupresszúrás) masszázs, amely Japánból származik, de gyökerei, mint az akupresszúrának és az akupunktúrának az ősi kínai tudásra nyúlnak vissza.

A siacu elnevezés csak a XX. századból származik és Tokujiro Namikoshi nevéhez fűződik, aki már 1920. körül megalapította Hokkaidón az első siacu intézetet. Európában az un. Zen-shiatsu használatos, amelyet Shizuto Masunaga (1925-1981), Namikoshi egykori tanítványa alapított. Hogyan kapcsolódik a siacu a Zen-hez és mi is Masunaga munkásságának lényege?

"...a Zen-ben a válaszok nem a megértésből fakadnak. Meditációs utunk egy pontján a megértésnek csupán a lehetősége adott. Éppen ez a helyzet a siacuval. A kezelés ujj-nyomáson alapul, ámbár nehéz megmagyarázni, hogyan szünteti meg egy bizonyos pont nyomása a fájdalmat. Ugyanúgy, mint a Zen-ben, a siacuban is valami olyasmit teszünk, ami ésszerűen nem magyarázható, amit teljes lényünkkel tapasztalnunk kell. (...) A siacu alapvető célkitűzése - és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni -, éppen úgy, mint a Zen esetében is, hogy a siacut befogadó személlyel pszichikus kommunikációáramlás létesüljön. Sok japán ennek semmiféle jelentőséget nem tulajdonít, s ezáltal a siacut pusztán mechanikus technikává alacsonyítják, ahelyett, hogy testünkben áramló életerő gyógymódjaként használnák." "Ha az (...) élet titkait fürkésszük, és sikerül elérnünk, hogy páciensünk észrevegye, érzékelje önmagát, a betegség egyszeriben eltűnik, miközben a gyógyulásért maga a beteg tett valamit. Tegyük csak kezünket egy bizonyos pontra vagy cubóra és kövessük a meridiánok vonalát, talán megérezzük az élet visszhangját. Ha sikerül mindezt átélni és megérteni, páciensünk meggyógyul" (Masunaga-Ohashi: Shiatsu, 1992)

A siacu kiváló a stressz csökkentésére, de alkalmas mozgásszervi panaszok kezelésére, belső szervi problémákra, az idegrendszer kiegyensúlyozására, de elsődleges célja - amint ez a távol-keleti gyógymódokra általában igaz - a jó közérzet, az egészség fenntartása.