109 videó
David Garrett (született David Christian Bongartz; 1980,szeptember 4-én) egy rekordot német pop és crossover hegedűművész és énekes.
Garrett született a németországi Aachenben, hogy egy amerikai balerina, Dove Garrett, és a német jogász, [Georg Bongartz. Ő elfogadta anyja leánykori neve, mint ő színpadi neve, mint " ez több volt kiejthető "
Amikor Garrett négy éves volt apja vásárolt egy hegedű neki. A fiatal Garrett volt érdekelt, és hamarosan megtanult játszani. Egy évvel később részt vett a versenyen, és első díjat nyert. A hét évesen tanult hegedülni a Lübeck Conservatoire, és a 12 éves, Garrett kezdett dolgozni a kiváló lengyel hegedűművész Ida Haendel, gyakran utazik Londonba és más európai városokban vele találkozni. 17 évesen beiratkozott a Royal College of Music, London, hagyta az első félévben. Miután ugyanis egy interjúban megkérdezték, 2008-ban, ha kizárták, Garrett válaszolt: "Nos, kiutasította nem volt a hivatalos kifejezés ... Azt kölcsönösen elfogadott, hogy én és a RCM mentek külön utakon után az első félévben. Csináltam hagyja néhány leckét - de én is tört be nem extra gyakorlat, hogy nem segített! 1999-ben New Yorkba költözött, hogy részt vegyen a Juilliard School, 2003-ban megnyerte az Iskola összetétele Verseny fúga áll a stílus Johann Sebastian Bach. Bár a Juilliard tanulmányait Itzhak Perlman, az egyik első ember erre, és diplomát 2004-ben szerzett.
Miképp fogadjunk kétszínű nap?
Te diadalkapu: a sírba!
Derült álarca a halálnak…
Verem, virágokkal borítva.
Vaj”, nyílhat-e örömre ajkunk?
Vagy jobb: bánkódva elsiratnunk?
Szent város, ünneplő ruhádat,
Kár, kár a porba leterítned.
– Nem félsz-e az Isten fiának
Leplezetten mutatni szíved?
…S szedetlen lombjaikkal a fák,
A golgotát jobban takarnák…
Választott nép, te népek népe,
Végső napod mért hogy nem ez lett?
Ha ezzel szállsz a semmiségbe:
Örök dicsőség zeng nevednek!…
Szíved úgy, pillanatnyi lázba,
Ah csak magát, magát gyalázza!
Jézus, ki jössz az Úr nevébe, –
Jövel, szállj szívünk templomába,
S ha szennyes, kufár érezésre,
Találnál ennek pitvarába:
– Míg ajkainkon szent örömdal,
Verd azt ki igaz ostoroddal.
Szabolcska Mihály