Zeneszöveg

nincsen lehetetlen, csakis egy tehetetlen ember
és ott látszhat a béke, ahol vigyáz a fegyver
igen, apró a tükröm; látod-e benne magad?
nézd csak mennyit adtál, nem csoda, ha nem marad

ujjaid közt az életed, akár a homok folyik el:
mikor fogod fel, hogy az ítélettel spórolni kell
szartok ti Jézusra, szartok ti Buddhára
és beleszarsz a tükörben szemben álló arcába

ne csodálkozz, a nyomoron, ha másnak van, neked is kell!
így éled életed, mit érdekel, hogy mi a fair
téged is szívattak, te is szívatsz másokat
így maradsz napról-napra egy ócska másolat

azt hiszed, leszóllak, pedig én csak beszólok,
én nem úgy állok hozzá, hogy „az a te dolgod”
ti leszarjátok egymást, dögöljön meg a másik
de ha forró a helyzet, egyedül mindenki fázik

csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…

másokkal törodni, bizony, nem egyenlo azzal,
hogy uralkodni akarsz; mindig többet egy falattal
ha a kutyádat elfogadod, a szomszédodat miért nem?
ragaszkodni a szokáshoz szerintem nem nagy érdem!

mennyien nem értik ezt a viharvert népet
és ha rajtad múlik, haza egyre kevesebben térnek
ordibálni tudtok, akár a piacon a kofák
de az igazság sorait, mindig halkan súgják

a székelyek jól tudják, csak megsértodni lehet
bántani sehogy se tudlak, ha tiszta a lelkiismereted
csak annak esik rosszul, aki saját maga foglya
helyette minden döntését az egoja hozza

szomorú is lehetnék, hiszen ez nem nevetség
hogy mennyi áldozatot szedett már a kereszténység
Isten nevében harcolnak Isten ellen
ne csodáld, hogy Jézus ott kötött ki a kereszten

csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…

a játék soha nem áll meg, a körforgás végtelen
sokan ezerszer születtek, elméjük mégis éretlen
ti temetokbe jártok, ahol halottakhoz beszéltek
de ha szellemeket említek, engem hülyének néztek

neked elég, amit megfoghatsz, amit a szádba vehetsz?
mint egy újszülött kisbaba, te is pont úgy viselkedsz
megértem, hogy kételkedsz, hiszen a nagymamád
glóriával fehér ruhás angyalokról hadovált

szentté avattok bárkit, ha már elszállt az éterben,
ahhoz nincs merszetek, hogy megtegyétek az életben
a halált ünneplitek minden egyes pillanatban
nem lehet véletlen, hogy köztetek itt ragadtam

rám fér a tanulás, de nem az iskolából,
ami élohalottat faragott sok millió kisdiákból
mit számít az ember? van belole boven!
de miért nem hagytok nyugtot legalább a temetoben?

csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…

További zeneszámok az albumból