"Subri Józsi híres zsiván,
Kit megfogni már sok kíván.
Kerek-piros az orcája,
Ezer csók illenék rája.
Sobri Józsi sarkantyúja
Színezüst, mindenki tudja,
hej, ha én csengését hallom,
A szívem megfájdul azon."
Ezt énekelték a múlt században a Dunántúl egyik leghíresebb betyárjáról, Sobri Jóskáról, akit hívtak még Subrinak, Zsubrinak és Subinak is. Istenfélő, szelíd és becsületes családban született, apja Pap István kanász volt, aki 75 évet élt. Sobri betyárrá alakulásában nagy szerepet játszottak a rossz cimborák, akik ebbe az irányba húzták és a törvény szigora:
"A 18 éves Sobri Józsit némely kóbor, rossz cimborák arra szólították fel, hogy menne velök a Bakonyba néhány darab sertést lehajtani. Az istenfélő Józsi e merény végbevitelétől eleinte vonakodott, de a rossz cimborák gyávaságot vetvén a szemére, ez hiúságát sérté, s dicsvágyát anyival is inkább felingerlé, mert a puszták szabad, de műveletlen fiai inkább életmódjukkal járó hősi tetteknek, mint sötét bűnnek hajalndók tartani az isten szabad ege alatt mintegy közös birtoknak tekintette állatok fortályos elsajátítását. Sobri tehát legénykedésből és kalandra hajlamos nyughatlan vérénél fogva, beleegyezett a társak kívánatába"
Sobri ebből az első bűncselekményből rosszul jön ki hiszen a társak egyedül rábízzák az állatok eladását, amivel lebukik, így kénytelen egyedül megtéríteni a kárt és a megye börtönében két évnyi fogságot letölteni. A néphagyomány úgy mondja, hogy negyedévenként 25-30 botütéssel súlyosbították a börtönbüntetést. A börtönben megtanul írni és olvasni, és amikor kijön a börtönből úgy megváltozott hogy rokonok és környékbeli ismerősök nem is mernek rá. A rongyos és koszos ruhában bevonult suhanc talán a porkolábné szerelmének segítségével tiszta és cifra ruhával jön ki, igazi délceg betyár lett belőle. A börtönbéli szerelmi viszonyáról vers is született:
Különböző gyűjtések arról szólnak, hogy Sobri nem töltötte ki büntetését, hanem megszökött a börtönből amiben a porkolábné segített. Személyéhez életében olyan szenzációkat költöttek ami valószínű nem történt meg ha mégis valószínű nem vele. Ilyen anekdota például, hogy Sobri álruhában elment az egri érsekhez, majd a beszélgetés közben félre húzta pisztolyt szegezett neki és tízezer forintot követelt, amit az érsek oda is adott neki. Ugyan ezt a históriát azonban más betyároknak is tulajdonítják pl. Dobos Gábornak, ebből az látszik, hogy a nép abban az időben mennyire megvetette a kizsákmányoló papságot és a betyárságban a nép igazságtevő pallosát látták.
1835-ben tűnik fel újra amikor egy Fényes Istók nevű csordás bojtárral együtt kirabolnak egy juhászt, társát elfogják és felakasztják őt magát azonban nem sikerül kézre keríteni. Ezután Sobri 6-28 fős bandát szervez és velük Vas, Zala, Győr, és Veszprém környékén garázdálkodnak. Zsidó kereskedőket pásztorokat, tarjánpusztai uradalom cselédjeit, gulyásokat, molnárokat szabadított meg pénzétől, ezen tettek ellenére Sobri lovagiasan védte a szegény nőket, amitől igen népszerű lett a fehérnép körében. Nem csak a nőket hanem szeretett szülőföldjét és szüleit is védelmezte bandájával más betyároktól. Törvényszéki iratokból pontosan lehet tudni kik voltak Sobri Jóska társai a népdalok mégis csak hármat emlegetnek közülük:
A nótában megénekelt Milfait Sobrinál pár évvel idősebb volt és legalább akkora tekintéllyel rendelkezett a bandában, mint maga Sobri, de a végső szó mégis mindig Sobrié volt végül a Milfai és Sobri külön utakon jártak tovább. Sobri betyárkodása nem tartott sokáig egy hideg téli napon Veszprémből a Balaton jegén át átmentek Tolnába, ott az erdőben tüzelgettek amikor hirtelen 30-35 emberből álló lovas katonaság támadta meg őket. A banda utolsó erejéig küzdött mindhiába, Sobri testét a hiedelem szerint az éj leple alatt a tett helyszínén egy tölgy alá temették titokban:
