II. András király (1205–1235) Uros (Úrias), volt tihanyi apát kérésére Tamás kancellárral és Pat nádorispánnal összeíratja a tihanyi apátság birtokait, szolgálónépeit, és az I. András király alapítólevelében elavult határleírásokat, új formába öltöztetve, megerősíti. Uros Tihanyban volt apát, s 1207-től kezdve a pannonhalmi apáti székben találjuk.
Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az ún. Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt. (Lásd. a Bécsi és a Müncheni kódexet.
A kódex a következő ószövetségi könyvek magyar fordítását tartalmazza: Rut, Judit, Eszter, a Makkabeusok második könyve, Báruk, Dániel és a tizenkét kispróféta. Három kéz másolta, a scriptorok személye és a másolás helye ismeretlen. A szakirodalom a 15.
A ma Birk-kódexnek nevezett, négy levélből álló töredéket a szerzetesi reform első magyarországi termékének tekintjük, gyakorlatilag ezzel indult meg a megújhodás a Nyulak szigetén, a Boldogasszony kolostorban. A kéziratban található fordítások azt a célt szolgálták, hogy életszabályokat adjanak a domonkos apácáknak.
A Bod-kódex a készítés helyére és idejére közvetlen adatot nem tartalmaz. Teljes szövegét egyetlen, jól író, valószínűleg férfi szerzetes írta, aki munkája végére személyes megjegyzést biggyesztett: Ennek jó áldomása volna jó helyen. A rubrikálást feltehetően egy másik személy végezte.
A mai Cornides-kódex feltűnően hosszú másolási ideje egyrészt azzal magyarázható, hogy két része eredetileg különálló volt; másrészt pedig azzal, hogy Ráskay Lea maga szerkesztette a kötet(ek)et. Ő a munkája során nemcsak a kódex funkcióját, hanem társai igényeit is figyelembe vette. A könyvet – amint erre a szövegben utal – közös használatra, felolvasásra szánta.
A Czech-kódex [e.: ceh] magyar nyelvű 98 levél terjedelmű imakönyv, amely Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült; a Festetics-kódex testvére. Az 1513-ban készült színes iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 2 levele hiányzik.
A Debreceni kódex vegyes tartalmú vaskos kis kötet, mely több, de legalább két, eredetileg különálló kézirat egybekötéséből jött létre. Szent Bonaventurát és Temesvári Pelbártot atyánknak nevezik a másolók, ami ferences eredetre vall.
A kódex összeállítója, másolója megörökítette nevét és a másolás évét a zsoltárok könyvének végén: Bertalan pap, beregvármegyei Halábori faluból nemzett, ez zsoltárt írta születés után ezer ötszáz nyolc esztendőben (f. 115v).
A kódex másolója a magyar középkor híres domonkos rendi nővére, Ráskay Lea, aki maga jegyezte be kézirata végére a befejezés időpontját: Ezer öt száz és tizenhét esztendőben végeztetett ez könyv, szerdán húsvét napja után (p. 265). A könyv osztozva a legtöbb margitszigeti kézirat sorsában (lásd a Cornides-kódexnél) a 17. század elején a pozsonyi klarisszákhoz került.
