"Civitas Invicta"
Az Országgyűlés fejet hajt Szigetvár lakóinak és védőinek az 1566-os támadás idején a város és hazánk hősies védelmében tanúsított bátor és önfeláldozó magatartása előtt, ezért Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja.
Az Országgyűlés Szigetvár városnak a "Leghősiesebb Város" ("Civitas Invicta") címet adományozza.
A Dél-Dunántúl vidékén eredő Almás-patak a középkor során egy vizenyős, ingoványos területet hozott létre, amelynek egyik kiemelkedő szigetén a XV. század elején építtette fel kicsiny várát Anthini {Szigeti} Oszvald földesúr. Az első erődítmény magja a régészeti kutatások szerint egy kör alapterületű, magas öregtorony lehetett, melyet a négyzetes udvaron kőfalak kerítettek. Az évszázadok során ebből alakult ki Szigetvár erődítményrendszere, mely magába foglalta a virágzó települést is. 1474-ben Hunyadi Mátyás király Enyingi Török Imrének adományozta, akitől fia, Bálint örökölte meg.
Az 1526-os vesztes mohácsi csata után katonai jelentősége megnőtt, mivel útjában állt a nyugati irányban előretörő török hódítóknak. A két oroszlán, amely Szigetvár város címerében a közrefogott várért viaskodik, Zrínyi és Szulejmán. Nagyon beszédes, szimbólum, mely a város történelmi múltjára utal. Ahogy a dédunoka, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós nagyszerű eposzában, a Szigeti veszedelemben is úgy tűnteti fel hőseit, mint az isteni akarat végrehajtóit. A XVI. századi magyarországi közvélemény előtt a török, mint „Isten ostora” jelenik meg. Evlia Cselebi török világutazó – a költő és hadvezér Zrínyi Miklós kortársa – a Zrínyieket összefüggésbe hozza a makedón Nagy Sándorral, a horvát bánt, pedig egyenesen Zerin-oglu királynak nevezi. Ha tehát az ellenség ekképpen tisztelte és félte a Zrínyiek nevét, misem természetesebb, mint az, hogy a szigetvári hős dédunokája politikai programként emeli magasba Szigetvár és védőinek példáját és örökíti meg 1646-ban, eposzában, a Szigeti veszedelemben. És a lánc nem szakadhat meg, mert a név kötelez, Szigetvári hős dédunokája nem csupán „pennával”, de „kardja élivel, ellenség vérivel” írja örök hírnevét: unokahúgát, Zrínyi Ilonát a „munkácsi heroina”-ként jegyzi a história, s még inkább azért, mert édesanyja, nemzeti hősünknek, II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelemnek.
A törökökkel szembeni magyar küzdelmek már a XIV. század második felében megkezdődtek és a XV. század folyamán már élet-halál harccá váltak (Nagy Lajos és Zsigmond király, ill. a Hunyadiak), bár a magyar állam ekkor még meg tudta védeni határait. A valóságos fordulópont e küzdelmekben 1526. augusztus 29-én, a mohácsi mezőn állott be, Szigetvár neve fogalommá lett.
Propugnaculum Christianitatis – a Kereszténység Védőbástyája, avagy Szigetvár helye és szerepe a XVI. századi végvári védelmi rendszerben.
Miután a török birodalom megkezdte hódító útját Európában, a nemzetközi közvélemény Magyarországban látta védelmet biztosító erőt a kontinens középső és nyugati részein.
Ám a törökök 1526-ban feltörték a védelmi rendszert, s folyamatos hadjárataik (1532, 1541, 1543, 1551, 1552) nyomán a török Hódoltság területe négyzetkilométerről-négyzetkilométerre hízott, így Szigetvár egyre inkább a magyar védelmi rendszer egyik központi helyévé vált. Török Bálint, megkezdte a vár erődítéseinek kiépítését és modern tüzérséggel való felszerelését. Török Bálint, mint eme vészterhes időszak sok más főnemese, igyekezett mindig a nagyobb hasznot ígérők pártjára állni, így több esetben is urának vallotta hol Szapolyai Jánost, hol pedig Habsburg Ferdinándot. Miután 1541-ben Buda csellel való megszállása idején Szulejmán török szultán elfogatta Bálint urat, a felesége azonnal átadta a végvárat Habsburg Ferdinándnak, így a vár királyi kézbe került, de a munkálatok tovább folytak. Már 1547-ben a nagyszombati országgyűlésen hozott határozatokból kitűnik, hogy Szigetvár nagyon jelentős helyet foglalt el az ország védelmében. Arról is határozat született, hogy a dunántúli főkapitány tisztségét betöltő személy itt tartsa központját. Sőt, amikor Erdődy Pétert kinevezték erre a posztra, már nagy számú katonával álltak a török portyázók elleni küzdelmek élére.
A nagy hadjáratok szünetében sem volt fegyvernyugvás. A megújuló portyázásokban Szigetvár a védelem centruma lett, a vár nemcsak körzetét védelmezte, hanem gyakran több vármegye vagy éppen egész országrész biztonságáról gondoskodott. 1555-ben Kerecsényi László szigetvári kapitánysága idején, Tojgun budai pasa már Somogy megye kisebb várait is bevette ezzel Szigetvárt akarta elszigetelni. A várat körülvette, de ostromával nem próbálkozott. A szigetvári vitézek a vár védelme mellett gyakran portyáztak a török hódoltság terülteire is, sőt egyes források szerint még a dél-alföldi régióba is elkalandoztak. Tojgun pasa sikertelen próbálkozása után Veszprémet, Drégelyt, 1552-es egri ostromban is résztvevő Khádim Ali pasa kezdi el ostromolni Szigetvárt.
Az új szigeti kapitány, Horváth Stancsics Márk vitézeivel azonban kiállta az erős ostromot, a sikerben szerepe volt Nádasdy Tamás nádor és Zrínyi Miklósnak is akik csapataikat Babócsa ellen indították. 1561-ben a vár élére főkapitányként Zrínyi Miklós került, aki vasszigorral próbálta behajtani a katonaság részére a földesúri járandóságokat, ugyanekkor kialakította a négy részből álló szigeti védőrendszert. A már idős és beteges Szulejmán szultán 1566-ban indult utolsó hadjáratára, melynek végső célját Bécs elfoglalása jelentette, de előtte Sziget állt hatalmas seregének útjában.
Zrínyi Miklós harcai és az 1566-os szigetvári ostrom
Zrínyi parancsnoksága alatt mintegy 2300 főnyi végvári katonaság 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerő ellenében, mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört a lángoló belsővárból, hogy véres közelharcban haljanak hősi halált. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg, az ostrom utolsó napjaiban meghalt, de ezt a hírt eltitkolták vezérei, nehogy a már erősen megfogyatkozott sereg végképp elcsüggedjen. A rommá lőtt erődítményt a hódítók kijavították, ezzel létrehozva a ma is látható egységes, négybástyás vár arculatát. 1689-ben került a Habsburg hatalom birtokába a hatalmas erődítmény, melynek ostromával a Rákóczi-szabadságharc felkelői sem mertek kísérletezni.
A szigetvári vár az Európai Kulturális Örökség része
