Ozorai Pipo 

A firenzei kereskedőcsaládból származó Filippo Scolarit a magyarok Ozorai Pipoként emlegetették. A legendás hadvezéri képességekkel rendelkező férfiú egész életét a magyar király, Zsigmond védelmének szentelte. 

A király holtig tartó barátsággal és bizalmas posztokkal - királyi kincstartó, királyi sókamarák vezetője - jutalmazta hűségét. Tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos lovagrendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen. Udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János. 1398-ban nőül vette az Ozorai család utolsó nőtagját, Borbálát. 1416-ban kezdte el a várkastély építését Ozorán, ahol 1418-ban ferences kolostort is alapított. Ozorai Pipo élete végén hadi érdemeiért és főleg hűségéért különös kegyben részesült: a magyar királyok temetkezési helyéül szolgáló székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.

A várkastély története 

Az eredetileg gótikus stílusban emelt várat a firenzei születésű Filippo Scolari kezdte el építtetni 1416-ban. Zsigmond király híres törökverő lovagját, a magyarok által Ozorai Pipoként emlegetett férfiút a szerelem láncolta Ozorához. Miután nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, nagyszabású építkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. 

Pipo otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épülete nem igazán hasonlított a korabeli várakra. Díszítése leginkább az itáliai városi palotákra emlékeztetett. Építésekor mintául szolgálhattak a vidéki főúri székhelyek, a többi között Nagy Lajos király diósgyőri és zólyomi vadászkastélyai. 1423-ra a vár már minden bizonnyal készen állt, mivel Pipo ekkor már itt fogadta és látta vendégül Zsigmond királyt. 

A várkastély szabályos négyzet alaprajzú. Hajdan reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül. A palotaépületet kívülről szabályos elrendezésű várfal övezte, amelynek négy sarkát kerek tornyok erősítették. A várárokba a közeli folyó, a Sió vizét vezették. 1426-tól Pipo özvegye, Borbála asszony lett élete végéig a várkastély birtokosa, aki 1438-ban kelt végrendeletével a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta, s így a jeles bárói család egy évszázadig birtokolta. 

A vár első jelentős ostromára 1491-ben, Mátyás halála utáni anarchikus időkben került sor, mely után Habsburg Miksa foglalta el rövid időre. Vélhetően ezt követően, 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítése, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává. 

A Hédervári család kihalása után, 1537-ben Török Bálint kezére került a vár, aki újjáépíttette. 1545-ben a budai pasa csapatai foglalták el, majd rövid megszakítással 140 évig török kézen volt. 1686-ban kemény ostrom után szabadították fel a várat, ám ekkorra már csak három oldala állt, a negyediket az ágyúgolyók félig ledöntötték. 

A 17. század elejétől az Esterházyak dél-dunántúli birtokaihoz tartozott Ozora, a 18. század elején pedig megkezdődött az ozorai uradalom újjászervezése. 1727 és 1733 között helyreállították a romos középkori várat, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A külső várfalakat lebontották, a leomlott délnyugati szárnyból csak a földszintet építették újjá, középen az új kőkeretes barokk kapuzattal. Kívülről puritán kiképzést kapott, belső terei azonban igényesen készültek el, amelyet a stukkódíszítés és a rokokó falfestés töredékei is tanúsítanak. Gyökeres változtatást eredményezett az 1800-as évek elején történt újabb átépítés, amikor az U alakú kastélyt magtárrá alakították.