Az általános vélekedés szerint középkori várainkat meredek sziklaszirtek tetejére, vaskos kőfalakkal megalkotva emeltették a nagyhatalmú földesurak. Ez az állítás a hegyes-dombos vidékeken valóban megállja a helyét, de vajon hogyan cselekedhettek azok, akinek birtoka például a mocsaras, szikes síkságon, a Nyírség tájékán feküdt? Ennek nézhetünk utána, ha a Nyíregyházától északkeleti irányban fekvő Nyírkarász községet felkeressük.  

A település lakóházainak tőszomszédságában, egy alacsonyabb dombhát közepén széles árok által kerítve emelkedett évszázadokkal ezelőtt az erődített nemesi rezidencia. A szakemberek `motte` típusú várnak hívják, amivel építési technikájára utalnak. Az építők a dombtetőn mély árkot ástak, az így nyert földből pedig a külső peremen hordtak össze alacsonyabb sáncot. A várbelieket mind a külső, mind a belső vár szélén vaskos fagerendákból összerótt palánkfal oltalmazta. 

A korabeli oklevelek adatait a történelmi lelőhely régészeti feltárásával összevetve, eléggé pontos ismereteket nyerhetünk a karászi vár történetéről. Drugh fia Sándor előkelő nevét a 13. század második felében sűrűn említik az írott források, V. István király híveként számos csatában forgatta kardját. 1267-ben már szabolcsi ispán volt, majd öt esztendő múlva - igaz csak rövid ideig - a harmadik legmagasabb méltóságot, az országbírói tisztséget is viselte. 

Az uralkodó adományából jelentősebb földterületek jutottak birtokába, melyek központjául Nyírkarászt tette meg, ahol megépítette fagerendákból álló, mély árokkal oltalmazott várát. A belső védett területen állhatott az uraság lakóépülete, minden bizonnyal ennek anyagát is fagerendák alkották, míg a külső körben kaphattak helyet az istállók és raktárak. A régészeti kutatás kő felhasználásának nem találta nyomát, csak a széttört cserépedények darabjai árulkodnak a valaha élt emberek mindennapjairól. 

Az uradalmat fia örökölte, aki magát az oklevelekben már a "Karászi" nemesi előnévvel illette. A 14. század elején a Karászi família már a Tiszántúl leghatalmasabb oligarchájának számító Borsa nemzetség familiárisává vált. Ezért ők is szembe kerültek a szétdarabolt országot hosszú évtizedek harcaiban egyesítő Károly Róberttel, aki 1317-es hadjáratában véres harcban győzte le a tartományurakat. 

A diadalmas uralkodó elkobozta a Karászi család birtokát is, az új tulajdonos, Perényi Orbán fia Miklós pedig nem tartotta érdemesnek helyreállíttatni a kis erődítményt. A századok során a vár farészei megsemmisültek, napjainkra csupán a mély árok utal a középkor védelmi jellegű építményére.