Hunyadi János gyönyörű, több korszak stílusjegyeit magán hordozó hatalmas várkastélyát Mikszáth Kálmán a várak királyának nevezte.
A birtokot Luxemburgi Zsigmond adományozta Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának. Vajk egy kis erősséget épít ki itt birtokközpont céljára, fel is veszi a birtok nevét. Később Hunyadi János építtete ki rangjához méltó lovagvárrá. Ő építtette a most is látható nyugati oldalon húzódó későgótikus stílusú palotaszárnyat, amelynek alsó szintjén van a lovagterem, falán egy XV. századi freskóval. A lovagteremben jelenleg korabeli fegyverek gyüjteménye látható. A felső szintjén húzódik az ún. országház, ahol a fontosabb tanácskozásokat tartották. Szintén Hunyadi idejében épült a kaputorony.
Az építkezés jó ideig eltartott, de legalább kívülről 1446 körül készen állott a vár magva. Területe a réginek kétszeresére növekedett; udvara alig volt kisebb a régi erõsség külsõ kerületénél. Minden meg volt benne, amit a kor megkívánt. A vár nyugati oldalán hatalmas palota emelkedett, földszintjén és emeletén egy-egy nagy, kéthajós lovagteremmel. Kelet felõl a díszes, magas kápolna kapott helyet. Ettől loggiás folyosó vezetett a lakószobákhoz. Az épülettömbből tornyok törtek a magasba, a hathatós védelmet szolgálva, de emelve a vár szépségét is. Az északnyugatra néző főbejárás hatalmas kaputornyon át nyílt az udvarra. A vár tövében zúgó folyó felett magas, falazott talpakra rakott, szétszedhető híd vezetett ki a várból. Az északi sarkot kerek, nyulánk torony védte; tarka festése miatt még késõbb is hímes-torony volt a neve. A vár külső képét szép erkélyek, függőtornyocskák, folyosók, faragott keretű ablakok, tarka festés élénkítette. Belül a pompás ajtók, kandallók, a még ekkor elég ritka mázas cserépkályhák és a falakat borító freskók vallottak a várúr előkelőségére és jóízlésére. Ami pompát a kor e téren kifejteni tudott, abból alig hiányzott valami.
Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát, amely az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. Az épületrészt Aranyháznak nevezik. Hozzá kapcsolódik a még Hunyadi idejében épült de Bethlen Gábor által átépített várkápolna. A várkápolnához kívűlről kapcsolódik a Bethlen Gábor által építtetett ágyúterasz. A terasz mellett található a vár kútja, amelyet a legenda szerint török foglyok ástak a sziklába. A vár keleti oldalon a Bethlen szárnyban folytatódik. Bethlen Gábor építtette, de a XIX. században neogótikus stílusban állították helyre és Rudolf herceg számára rendezték be.
.
A VÁR ÉSZAKKELETI OLDALA
A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház, melyet Zólyomi Dávidné építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronynyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot. A név jelentése szerbül: „Ne félj!” A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba.
Amikor Mátyás halála után megkezdődött Korvin János kifosztása, örökségének ezt a részét senki sem akarta tőle elvitatni. Azonban a boldogtalan herceg hamar túladott rajta, vagy legalább is annyira megterhelte az uradalmat, hogy annak 1494 óta inkább csak névleges tulajdonosa volt. A mondott évben 10.000 aranyat vett fel rá kölcsön Kinizsi Páltól és feleségétől, Magyar Benignától. Ezek rövid idő múlva továbbadták a zálogjogot Bakócz Tamás akkor egri püspöknek és rokonainak. A nagy szerző főpapot azonban ez esetben elhagyta hagyományos szerencséje. A vár birtokbavétele többszörös bírói ítéletek dacára sem sikerült. 1508-ban az akkori várnagy, Alpestesi Nagy György huszárjai élén fogadta a beiktatásra érkezőket s úgy megriasztotta az előkelő társaságot, hogy futva menekültek Hunyad vára alól. A pénz is odaveszett mindörökre. A herceg, gyakorlott adósságcsináló módjára, másoktól is vett fel a várra kölcsönöket. Bikly János uramat 1200 forint fejében megtette hunyadvári várnagynak olyan ravasz kikötés mellett, hogy amíg az összeget vissza nem fizeti, addig a hitelezőt a várnagyságból el sem mozdíthatja. Perelte is a saját várnagyát a szegény János herceg, de az ítéletet már nem érte meg. 1504 október 12-én elhunyt; a rákövetkező évben egyetlen fiacskája, Kristóf is követte a sírba. A várra özvegye, a szerencsétlen sorsú Frangepán Beatrix kapott 1506-ban II. Ulászlótól adományt, bizonyosan csak azért, hogy ezzel is több jusson a király gonosz lelkű rokonának, Brandenburgi György őrgrófnak, akihez a legcsúnyább módon feleségül kényszerítették. A szegény asszonyt 1509-ben a halál szabadította meg férjétől és az élettől. Természetes, hogy jog és igazság ellenére mindenét az őrgróf örökölte. 1510-ben Hunyadra is megszerezte a donációt s beült a birtokba, amelyhez jog szerint semmi köze sem volt.
Végül is György urat 1519-ben hűtlenségben marasztalták el s az erdélyi vajdát királyi rendelet utasította, vegye el tőle Hunyad várát, ha másképp nem lehet, ágyúkkal s adja át a Bakócz-családnak. A vajdának azonban (ez időben nem kisebb ember, mint Szapolyai János) egyéb gondja s baja volt, mint Hunyad ostromára indulni. György még egy ideig élősködött az ország nyakán; amikor eltávozott innen, sokáig küldözték utána tisztjei a jövedelmeket Ansbachba. Hunyadon jó pénzért adott túl. A vevő a hős Török Bálint volt, akinek némi huzavona után 1536-ban sikerült szerzeményére az adományt megkapni János királytól. Előbb azonban egy ostromot állott ki a vár; Czibak Imre próbálta Törököt kivetni belőle 1534-ben. Ez alkalommal tűzkár is esett benne.
1601-ben Mihály vajda is megrohanta s felgyújtotta Hunyadot. Már ekkor a Török-család napja lealkonyulóban volt. Négy év múlva hűtlenség címén elvették tőlük az uradalmat s az ifjú Bethlen Gábor kapott rá adományt. Bethlen a nyugodt birtoklás kedvéért kielégítette a Törökéktől származó igénylőket s aztán költséget nem kímélve megkezdte a vár restaurálását. Sajnos, sok tekintetben át is alakította azt, saját ízlésének megfelelően. A keleti oldal lakóhelyiségeit egy emelettel megbővítette; a felső lovagterem helyére három lakószobát csináltatott maga és a fejedelemasszony számára. A védőfalakat magasabbra rakatta, bástyát építtetett a keleti és az északi oldalra ágyútelepek részére. Helyenként még a szép, régi freskók átfestésétől sem riadt vissza, nem nagy örömére a késői műértőknek.
A megújult várat Bethlen családi birtoknak szánta s amikor elkészült a helyreállítással, unokaöccsének, az ifjabbik Bethlen Istvánnak ajándékozta. Ezen a réven kapcsolódik össze Hunyadvára története a korszak leghíresebb asszonyáéval.
Bethlen István ugyanis 1627-ben házasodott. Elvette pedig Széchy Máriát, aki még ekkor nem is sejtette, hogy majdnem két évtized múlva Ő lesz a murányi Vénusz. Akkor még fiatal, ártatlan és jóhírű asszonyka volt, amikor Hunyadon boldog napokat töltött férje oldalán. De hajh, ezek hamar elfogytak, 1633-ban már mint özvegy jár a hunyadi várban, hogy egy év múlva végkép elszakadjon tőle. Nem bírta ki férfioltalmazó nélkül; férjhez ment a nem hozzá illő Rozsályi Kún Istvánhoz. Emlékét az egyik terem mennyezetére festett címere őrzi a várban.
Hunyad aztán sorba ment az igényjogosultak kezén. Előbb Bethlen Péteré, aztán nővére, Katalin, Zólyomi Dávidné kapta meg. Utóbbi építkezett is benne; egy traktust később is az Ő nevéről hívtak. Örököseitől Thököly Imre szerezte meg. Amikor átvette, részletes leltárt készítetett fel a várról. Az inventárium sok értékes feljegyzést tartalmaz, belőle tudjuk az egyes részek neveit, sok helyiség rendeltetését és korát. Thökölytől mihamarább Apaffy Mihályra szállott a vár (1685), a szokásos "hűtlenség címén"; tõle adományozás útján fiára, az utolsó erdélyi fejedelemre. Ennek halálával özvegye, Bethlen Katalin lett volna a jog szerinti tulajdonos; de már 1725-ben elhunyt. Ezzel Hunyad vára véglegesen visszakerült oda, ahonnan Zsigmond korában elindult, a koronához.
A "koronát" a XVIII. században már kincstárnak nevezték; ez pedig prózai nyelven annyit jelentett, hogy az ősi várat ezentúl kegyeletes érzelmekkel nem igen törődő, többnyire nem is magyar hivatalnokok vették kezelésbe. A váron talán fennállása óta ezek rontottak legtöbbet. A termekbe falakat építettek, a freskókon keresztül ajtókat, ablakokat törtek, ha kellett, vakoltattak, meszeltettek. Szóval igyekeztek a középkori várból valódi hivatali helyiségeket formálni. 1784-ben, a Hóra-lázadás rémnapjaiban, a vár falai mögött keresett a megyebeli nemesség egy része menedéket. Hálából a vármegye csináltatta meg a pusztuló tetőket.
1847-ben I. Ferenc király körutat tett Erdélyben s ez alkalomból Hunyad várát is bemutatták neki. Laxemburg álromantikus lovagvárának építtetője el volt ragadtatva az öreg várból áradó valódi romantikától. Minden áron helyre akarta állíttatni s első részletül 30.000 forintot utalványoztatott ki költségekre. A kincstári jószágigazgatóság renováltatott is, de saját ízlése szerint. Még több hivatali szobát csináltatott, egy sereg freskót ismét leveretett, új ajtókat tétetett a régiek helyére s az állami vasgyár részére nagyszerű vasraktárakat rendezett be. Áldatlan működését 1823-ban egy villámcsapás szakította félbe. De nem sok időre. Az elhamvadt tetőket újból a vármegye közönségével állíttatták helyre s aztán maradt minden a régiben. A Bach-korszakban még a járási hivatalok is itt kaptak helyet. A Hunyadiak várában a Bezirksgericht működött. Mígnem 1854 április 13-án, épp a Bezirksvorstand bűnös könnyelműsége folytán, tűz ütött ki a kaputorony mellett levőegyik helyiségben. A lángok gyorsan terjedtek; rossz nyelvek úgy mondták, nem is volt meg a szándék elfojtásukra. Másnapra Hunyad várának puszta falai meredeztek az égre. A komoly és céltudatos helyreállítás csak a nyolcvanas években indult meg.
