A Vértes vadvilága
A hegység dolomittömbjeit gyeptakaró és karsztbokor erdő borítja. Különlegesség a síkvölgyi forrásláprét-maradvány, amely az egykoron a Síkvölgy térségére jellemző forrásláp-láprét-rétláp-láperdő növénytársulás komplex utolsó képviselője. A hegység barlangokban nem bővelkedik, ám három jelentősebb így is akad: a Gánti-, a Báraczházi- és a nemrég feltárt Vértessomlói-barlang.
A növényvilág néhány jellegzetes faja
A gyepes területeken élő István király szegfű levelei merevek, kékesszürkék és tömött párnákat alkotnak. A virág szára alacsony, virága, mely júniusban nyílik, fehér. A szirmok rojtosak és sallangosak.
A homoki nősziromigen törékeny faj, óvatosan kell vele bánni. Törzséből hajtanak ki a néhány mm széles levelek. Rövid szárán májusban és júniusban figyelhetőek meg teljes pompájukban a virágfejek.
A vetővirág az őszi lejtőkön jelenik meg. Az előzőkkel ellentétben ennek nem a szárán látható citromsárga virága, hanem a talaj felszínén. A levelei négyesével állnak, és szálasak.
A keleti gyertyán: Magyarország nem bővelkedik ősi fafajokban, ez a fa viszont még a jégkorszakból maradt ránk. Levelei kisebbek, és alacsonyabb a termete, mint a közönséges gyertyánnak. Törzse bokorszerűen ágazik el. A termése egykaréjú és fűrészes szélű.
A medvefül kankalin: ez a növény a Kárpát-medence bennszülötte, akárcsak a fentebb említett társai, ez is nagyon ritka, fokozottan védett. Áprilisban nyílik, ilyenkor sárga és igen cifra megjelenésű. A hegységben gyakori szurdokvölgyek hűvös és párás levegője lehetővé teszi, hogy ilyen magasságban is virágozhasson a kankalin.
A fekete zászpát a botanikusok a liliomfélék csoportjába sorolják. Többnyire meszes talajokon találkozhatunk vele. Kopasz levelei szélesek és rövidnyelűek. Június és augusztus között, az akár több mint egy méteres szárán, bíborvörös bugák virítanak.
Természetesen ezeken a fajokon kívül számos egyéb is fellelhető a Vértesben, például: a magyar gurgolya, a kakukkfű, a varjúháj, a kövirózsa, a naprózsa, a tavaszi hérics s az árvalányhajfélék. Ezek együttesen díszítik a Vértes lejtőit, domborulatait.
A gazdag flóra mellett a ragadozó- és vízimadár állomány is méltán híres. A kerecsensólyom, a kígyászölyv és a parlagi sas is ezen a helyen vadászik.
A vadvilág
A parlagi sas libanagyságú madár, tehát körülbelül 80 cm. Repülés közben kiterjesztett szárnya viszont elérheti a 2 métert is. A kifejlett példányok sötétbarnák, vállukon fehér folttal, fejük fekete és tarkójuk halványsárga. Megkapó látvány őket repülés közben látni.
A hegység felett megjelenő ragadozómadár még a kígyászölyv, amelynek testhossza 62-67 centiméter, szárnyfesztávolsága 190 centiméter körüli. A madár fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 forint.
A Vértes lejtői fölött gyakorta köröz a kerecsensólyom is, amelynek testhossza 45–55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A kerecsensólyom elsősorban ürgékkel táplálkozik, amelyek nagy számban élnek a hegységben.