A Vértes


A Vértes

A Vértes vadvilága

A 314 km2területű Vértes a Dunántúli-középhegységhez tartozik. Viszonylag alacsony középhegység, 300-400 méter magas csúcsokkal, ezért éghajlatának jellemzője a környezeténél kiegyenlítettebb hőmérséklet- és csapadékeloszlás. Jellegzetes növénytakaróját bükkösök és tölgyesek alkotják. Az alakja egy téglalaphoz hasonlítható, 30 km hosszú és 10-15 km széles. 1976-ban megalakult a Vértesi Tájvédelmi Körzet, hogy a változatos élőhelyeket, növény- és állatvilágot, a különleges földtani alakzatokat és a csodálatos tájképet megőrizhessék. A következőkben bemutatjuk a hegység flórájának és faunájának néhány jellegzetes faját.

A hegység dolomittömbjeit gyeptakaró és karsztbokor erdő borítja. Különlegesség a síkvölgyi forrásláprét-maradvány, amely az egykoron a Síkvölgy térségére jellemző forrásláp-láprét-rétláp-láperdő növénytársulás komplex utolsó képviselője. A hegység barlangokban nem bővelkedik, ám három jelentősebb így is akad: a Gánti-, a Báraczházi- és a nemrég feltárt Vértessomlói-barlang.

A növényvilág néhány jellegzetes faja

A gyepes területeken élő István király szegfű levelei merevek, kékesszürkék és tömött párnákat alkotnak. A virág szára alacsony, virága, mely júniusban nyílik, fehér. A szirmok rojtosak és sallangosak.

 

 

A homoki nősziromigen törékeny faj, óvatosan kell vele bánni. Törzséből hajtanak ki a néhány mm széles levelek. Rövid szárán májusban és júniusban figyelhetőek meg teljes pompájukban a virágfejek.

 

 

A vetővirág az őszi lejtőkön jelenik meg. Az előzőkkel ellentétben ennek nem a szárán látható citromsárga virága, hanem a talaj felszínén. A levelei négyesével állnak, és szálasak.

 

 

A keleti gyertyán: Magyarország nem bővelkedik ősi fafajokban, ez a fa viszont még a jégkorszakból maradt ránk. Levelei kisebbek, és alacsonyabb a termete, mint a közönséges gyertyánnak. Törzse bokorszerűen ágazik el. A termése egykaréjú és fűrészes szélű.

 

 

A medvefül kankalin: ez a növény a Kárpát-medence bennszülötte, akárcsak a fentebb említett társai, ez is nagyon ritka, fokozottan védett. Áprilisban nyílik, ilyenkor sárga és igen cifra megjelenésű. A hegységben gyakori szurdokvölgyek hűvös és párás levegője lehetővé teszi, hogy ilyen magasságban is virágozhasson a kankalin.

 

 

A fekete zászpát a botanikusok a liliomfélék csoportjába sorolják. Többnyire meszes talajokon találkozhatunk vele. Kopasz levelei szélesek és rövidnyelűek. Június és augusztus között, az akár több mint egy méteres szárán, bíborvörös bugák virítanak.

 

 

Természetesen ezeken a fajokon kívül számos egyéb is fellelhető a Vértesben, például: a magyar gurgolya, a kakukkfű, a varjúháj, a kövirózsa, a naprózsa, a tavaszi hérics s az árvalányhajfélék. Ezek együttesen díszítik a Vértes lejtőit, domborulatait.

A gazdag flóra mellett a ragadozó- és vízimadár állomány is méltán híres. A kerecsensólyom, a kígyászölyv és a parlagi sas is ezen a helyen vadászik.

A vadvilág

A parlagi sas libanagyságú madár, tehát körülbelül 80 cm. Repülés közben kiterjesztett szárnya viszont elérheti a 2 métert is. A kifejlett példányok sötétbarnák, vállukon fehér folttal, fejük fekete és tarkójuk halványsárga. Megkapó látvány őket repülés közben látni.

 

 

A hegység felett megjelenő ragadozómadár még a kígyászölyv, amelynek testhossza 62-67 centiméter, szárnyfesztávolsága 190 centiméter körüli. A madár fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 forint.

 

 

A Vértes lejtői fölött gyakorta köröz a kerecsensólyom is, amelynek testhossza 45–55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A kerecsensólyom elsősorban ürgékkel táplálkozik, amelyek nagy számban élnek a hegységben.

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 2,461 Kategória: Magyarország
Előző cikk: A Tisza-szabályozás kalandos története Következő cikk: Badacsony

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: