Szikes puszták néven a kontinentális sziknövényzet egyik, a Kárpát-medencében is többfelé megtalálható növénytársulástani osztályát fogjuk össze. Eredeti formájában magában foglalta a nedves szikes réteket is.
A szeke puszták formái:
a szikfoktársulások,
a szikes puszták és
a szikes erdős sztyepp rétek
Ma Magyarország egyik legnagyobb szikes vidéke a Hortobágy melynek kiterjedt szikes pusztája Európa legnagyobb összefüggő természetes gyepterülete. Különféle vízjárta élőhelyek mozaikja tarkít, heves záporok után hirtelen meggyűlő, pár naposhetes életű tocsogók, hosszabban vízállásos szikes mocsárrétek, zsombékosok, a nyári aszályok idejére kiszáradó illetve egész évben vízzel borított szikes mocsarak, mesterségesen létesített halastavak.
Döntően rövidfüvű pusztai növényzet borítja, füves szikes pusztai és ürmös szikes pusztai társulásokkal, amit magasfüvű löszgyep fragmentumok, szikfoki társulások, gyér növényzetû bárányparéjos vakszikes és teljesen kopár vakszik foltok tarkítanak. A vízjárta területek növényzete a nyíltvíz foltokkal, tündérrózsa, tündérfátyol hínármezőkkel tarkított, nádas-gyékényes mocsaraktól, a csak időszakosan vízzel borított zsombékosokig, szikes rétekig sokféle típust ölel fel. A hatalmas terület kiváló táplálkozó- és pihenőhely sok ragadozómadárnak, többek között olyan fajoknak, mint parlagi sas, rétisas, pusztai ölyv, kerecsensólyom, kék vércse. A vizes élőhelyek számos védett és veszélyeztetett madárfaj költő- és táplálkozóterületei. A Hortobágy leginkább vonuló vízimadár- és partimadár tömegeiről ismert (nagylilik, nagy goda, pajzsoscankó), fontos havasi lile vonulóhely. A daru legnagyobb európai gyülekezőhelye, őszi vonuláskor akár 60-80 000 egyed is tartózkodik a Hortobágyon. Eddig 337 madárfaj jelenlétét észlelték itt, köztük olyan kipusztulással veszélyeztetett fajokkal, mint a rendszeresen átvonuló kislilik, vagy a fészkelő fajok közül a cigányréce, kis kárókatona, túzok, csíkosfejű nádiposzáta. Az Európában nagyon megritkult illetve sok helyről eltûnt bölömbika, kanalasgém és nagykócsag nagy egyedszámban költ itt.
Felső-Kiskunsági puszta
Felszínét szinte határtalan rétek-legelők uralják. Északi részén vízzel borított laposok, nagyobb vízállások szakítják meg a puszta háborítatlanságát. Sok helyen, főleg a nyári időszakban, vakítóan fehér vakszik-foltok - az úgynevezett "sóvirágzás" - árulkodnak a talaj magas sótartalmáról, szikes jellegéről. Tájképileg is igen különlegesek a szikes puszták. Akár több tíz kilométerre is el lehet látni anélkül, hogy bármi megzavarná tekintetünket.
A talajadottságok miatt a szikesek növénytársulásait sótűrő fajok alkotják. A szikes legelők jellemző növényfaja a veresnadrág csenkesz. A fehér virágú pozsgás zsázsa mellett nyár közepén üde színfolt a pusztán a lila virágú közönséges sóvirág. A szárazabb szikpadkák és vakszikek elterjedt növénye a bárányparéj, és a gyógyászatban is ismert orvosi székfű. Ősszel a nedves szikeseken tömegével virágzik a lila virágú sziki őszirózsa.
A szikesek madárvilága gazdag. A puszták környékén jelentős fehér gólya állomány fészkel. A szikes réteken költ a fokozottan védett túzok. A hazai állomány jó része a kiskunsági pusztákon fészkel. A nemzeti parkban folyó túzokvédelmi program biztosítja e ritka madár természetes táplálkozó- dürgő és fészkelő helyének zavartalanságát.
A nagy kiterjedésű nyílt puszták terített asztalt kínálnak a ragadozó madaraknak. A szigetszerű facsoportokban telepesen költ a kék vércse (Falco vespertinus), mely szarkák és varjak elhagyott fészkeiben neveli fiókáit. A környék leggyakoribb ragadozó madara az egerészölyv. A fogoly és a fürj ma már ritka lakója a pusztáknak. A kis termetű széki lile és a székicsér a gyér növényzetű szikesek lakója. A nagyobb vízborítások, mint Kisapaj térsége, Szúnyog-puszta, Csárdalapos, és Pozsáros április-májusig megmaradó vizei kedvező költő és táplálkozó helyet biztosítanak a vízi madarak számára.
