Nagycsanád, Marosvár románul Cenad, németül Gross-Tschanad (Raitzisch-Tschanad). Az 1992-es népszámlálás 3943 főt írt össze, ebből 2304 román (58, 4%), 734 magyar (18,6 %), 83 német (2,1 %), 243 roma (6,1 %), 2 szerb és 870 egyéb nemzetiségű. 1
Hajdan Marosvár (Morissenum, Urbs Morisena), így nevezték a mellette elhaladó Maros (Moris, Maris) folyóról. A Csanád (Chenad, Sunad, Chenadinum, Chanadinum) elnevezést Szent-István akaratából Doboka fiának, Csanád vezérnek, Csanád vármegye alkotója és első ispánjának emlékére viseli. A történeti időket messze túlhaladó őshajdan óta szakadatlanul lakott hely – írja róla a Bánság nagy történésze Szenkláray Jenő. Bronzkori létét a talajból kiemelt ásatag leletek bizonyítják. E korban (Kr.e. 513 táján az agathyrzek lakták, kik Hérodotosz szerint a Maros folyó névadói. A dákok és rómaiak alatt már nevezetes gyarmat. A rómaiak után gótok, hunok, gepidák és avarok jártak e tájon, majd végül Glád bolgár-szláv vezér akinek utóda volt Actum, ahogyan forrásaink Ajtony vezért nevezik. Marosvárt a hadi fontossággal bíró ősi vára tette a Tisza-Duna- Maros- és Erdélyköz nevezetes központjává, Csanád vármegye és a csanádi püspökség székhelyévé. – írja ugyanő.
Marosvár és vele a Maros-Tisza-Duna-és Erdélyköz 1028-ban került Szt. István hatalmába. Szent Gellértet 1029-1030 táján nevezte ki a király csanádi püspökké. De Gellért 1037-ig a bakonybéli rengetegben tartózkodott, mialatt Csanád ispán Csanád várát a régi alapokon újraépítette. És így még Szent István apostoli kormányzata és Csanád ispánsága alatt mintegy nyolc évig görög hitű szerzetesek végezték Csanádon a lelkipásztori teendőket a keleti egyház szokásai szerint. A nagy egyházszakadás Róma és Bizánc közt még állott be, a két egyház hite egy volt, csak a külső formák különböztek egymástól. Mikor Gellért Csanádra jött. A Keresztelő Szt. János kis templomán kívül más egyházi épület nem volt. Ez a templom mintegy 20 m hosszú, és 12-13 m széles épület volt, körülvéve a cinteremtől, ahova Csanád vezér a nagyőszi ütközetben elesett keresztények tetemeit temette. A templom előtt a nyugatra néző ajtótól néhány lépésnyire, kissé délre állott a baptisterium-kápolna, a most is meglevő keresztelő medencével. A déli oldalon csatorna vitte a vizet a medencébe a keresztelendők lépcsőkön szálltak alá. A lépcsővel szemközt a keresztelő pap foglalt helyet egy alacsony emelvényen. Mialatt Gellért a bakonybéli rengetegben tartózko- dott, Csanád elvégezte a marosvári görög apáttal, hogy neki és szerzeteseinek Oroszlánoson új monostoregyházat épít, a marosvári görög zárdát és a Keresztelő Szt. János templomát pedig a marosi új püspöknek és a vele érkező papoknak adja át. Így lett a régi kis bizánci templom a csanádi püspökség első székesegyháza és egyszersmind Csanád város első parokiális temploma.
A hívek rohamos szaporodása mellett csakhamar szűknek bizonyult a Keresztelő Szt. János templom. Gellért ezért már az első években egy díszes új templom építését tűzte ki célul. E tervét 1042 körül valósította meg. A Szt. György vértanú tiszteletére fölavatott új bazilika építési költségeihez maga István király ezer márkával járult hozzá, s bizonyára Csanád ispán és az egyházmegye többi nemzetségfői sem tagadták meg áldozataikat a szent vállalattól. Az építőanyagot Erdélyből hajókon úsztatták le Csanádra s bocsátották az olasz építőmesterek rendelkezésére. A Szt. György székesegyház volt tehát Csanádnak második parokiális temploma. Sajnos róla semmiféle leírás sem maradt korunkra. Sejtjük azonban, hogy Aba Sámuel 1043 húsvétján ebben a templomban vett részt az istentiszteleten az ország egyházi és világi nagyjaival, és az új székesegyház szószékéről hallgatta Gellért feddő beszédét, midőn vérengzéseit szemére lobbantotta és közeli bukását megjósolta.
E templom tőszomszédságában Gellért püspök a Boldogságos Szűz tiszteletére egy új templomot és monostort építetett. A szűkszavú Gellért-legendából csak annyit tudunk meg, hogy Gellért püspök ezt a templomot jelölte ki magának nyugvóhelyéül, és a monostort az apátokra bízva apátjukká a magával hozott Fülöpöt tette. A legendából az derül ki, hogy a püspök nyugvóhelyéül választott ezen Mária-templom nem lehet egyéb, mint a megtoldott és kibővített: Keresztelő Szt. János temploma a vár közepén fekvő temetőben; valamint hogy a bencések csanádi apátsági anyazárdája sem lehet egyéb, mint a kibővített régi görög monostor, melyből a püspök a székesegyház mellett épült Szt. György monostorba költözött át kanonokjaival. Azért nem történik többé említés a Keresztelő Szt. János templomáról és zárdájáról.
A csanádi romai katolikus templom
A Gellért építette székesegyház a tatárjárásig állott fenn a maga eredetiségében. 1241 május végén Csanádot elfoglalta és fölégette Büdzsik tatár vezér. Bulcsu püspök a papsággal együtt elmenekült. Mikor Rogerius váradi kanonok Csanád alá érkezett, már csak füstölgő romokat talált. A székhelyére visszatért Bulcsu, ki az iszonyú veszedelem után még tíz évnél hosszabb ideig állott az egyházmegye élén, az elpusztult székesegyházat és Szent Gellértnek a nép által nagy tiszteletben tartott nyugvóhelyét, a Boldogságos Szűz templomát újra építtette.
I. Gergely vagy I. Antal püspök alatt, 1275-1295 táján a székesegyház megszűnt a köznép temploma lenni s létrejött Csanádon a parokiális intézmény a hívek külön templomával. 1333-ban a pápai tizedszedők jegyzékében Péter van csanádi plébánosnak megnevezve „dominus” jelzővel, mely kitüntetett állapotáról tanúskodik.
A XIV. század első felében két romai katolikus plébánia létezett a csanádi püspök székvárosában. A Szent-Erzsébet-templom a várban és a Szentlélek-templom a vártól távolabb, a városban. Magáról Csanád városáról a tatárjárásig, amikor pusztulásáról értesülünk, nincsenek adatok. Ezt követően a 12. század derekán Bulcsu és Gergely püspökök felépítették a romba dőlt várost.
1278. jún. 19-én IV. (Kun) László király hű kancellárjánál Gergely püspöknél időzött és kunok általi meggyilkolását követően a Szt. György székesegyházban temették el. 1322. május 22-én Károly Róbert, 1366. július 9-én Nagy Lajos, majd 1394. november 13-án és 1436. április 18-án Zsigmond király látogatta meg Csanádot. Hunyadi János, mint a vármegye főispánja és mint országkormányzó többször fölkereste Csanádot. Hosszabb időt töltött itt 1443. január 6- án és 1444. március 7-én, amikor a megyei törvényszéken is elnökölt. Ugyancsak itt találjuk őt 1450. április 16-án s december végén, továbbá 1451. január 4-én. 1455. szeptember 23-án Kapisztrán János is járt Csanádon a török ellen kereszteseket gyűjteni. 1456. decem- ber 9-én V. László király időzött Csanádon. 1459-ben hangácsi Albert püspök és káptalan a várat új körfalakkal, a várost pedig köröskörül sáncokkal erősítették meg a törökök ellen. Gúti Országh Mihály nádor 1462. március 30-án közgyűlést tartott itt Csanád és Temes vármegye nemeseivel ugyanaz év augusztus 17-én pedig Mátyás király érkezett Csanádra a havasalföldi hadi útjában. Albert püspöknek, a Hunyadi-család hű barátjának volt vendége. 1479-ben ismét megyei gyűlés volt Csanád városa mellett. 1495. október 31-től november 3-ig II. Ulászló király tartózkodott Csanádon. János király 1529-ben látogatta meg a várost.2
A csanádi templom oltára és Szt. Gellért kőkoporsója
Szent Gellért, egészalakos szobra a katolikus templom előtt. Magas kőtalapzat, rajta latin felirat. A szent püspöki ornátusban, fején püspöki magas süveggel, kontraposztban áll (a jobb lábán), jobbját a szívéhez emeli, baljában a püspöki botot tartja. Mellette balról kis angyalka lép feléje. Készítője: Huber Josef pesti szobrász (sz. 1777. ápr. 27. Pozsony - ?) I. Ferenc császár temesvári látogatása után emelték, homokkőből (?), Nákó Sándor gróf adományaként.
Gellért püspök szobra
Magas talapzatán latin nyelvű felirat van bevésve, késői feketére festésekor sok hibával megtűzdelve:
”HONORI / S. GERHARDI / EPISC. Et. MART./
HOC. MONUMENTUM./ SVB. GLORIOSO /
AVGVSTI. FRANCISCI. / PRIMI. /
AVSTRIAE. IMPERATORIS./ ET. /
APOSTOLICI. HVNGARIAE. REGIS. / REGIMINE: /
EVICTAE. SOLI. PROPRIETATIS. /
PERENNI. DOCVMENTO. FVTVRVM: /
COMES. ALEXANDER. NAKO. / DE NAGY. SZENT. NIKLÓS. (Sic!) /
GENTILITIIS. QVOOVE. IVRIBVS./
PROVIDE./ PROSPECTVM: HABERI. GVPIENS. (Sic!) /
EXSVRGERE IVSSIT. /3
1 http://www.banaterra.eu/magyar/N/nagycsanad/nagycsanad.htm
2 Szentkláray Jenő: A Csanádi Egyházmegye Története, első rész, első kötet, Temesvár, Csanádi Egyházmegyei Könyvnyomda, 1898, 663-673. o.
3 Miklósik Ilona: XIX./XX. századi bánsági szobrok, Csanád (Cenad)
