HALÁL A KIRÁLYI UDVARHÁZBAN


HALÁL A KIRÁLYI UDVARHÁZBAN

 

 

 

 

 

 

 

HALÁL A KIRÁLYI UDVARHÁZBAN

 

„András király Németország felé futott, de el nem menekülhetett; a mosoni kapunál ugyanis elfogták. És mivel a Bakony erdejében Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt. Szent Ányos hitvalló monostorában temették el, melyet ez a király alapított Tihanyban, a Balaton tavánál.”

 

Képes Krónika

 

 

HOZZÁK A KIRÁLYT!

 

       A Bakony rengetegében volt egy kis település Zirc, ahova I. András király egy udvarházat építtetett. Az udvarházhoz tartoztak az uradalom vezetőinek és kiszolgálóinak lakóházai, istállók, csűrök és különféle gazdasági épületek. Itt volt még egy kis templom is, vagy királyi kápolna, többféle névvel illették az óta. A király szabad idejében kíséretével megszállván kedvére vadászgatott, elfeledvén az uralkodás gondjával járó terheket. 1060 őszén azonban csend honolt a környéken. A látszólagos csendet azonban rövidesen patkócsattogás zaja verte fel, majd kisvártatva egy lovas vágtatott be az udvarház jöttére kitáruló kapuján. A lovas majdnem lefordult a nyeregből, amikor megkísérelte a leszállást. A fáradtságtól csak ennyit tudott mondani:

-Hozzák a királyt! – azzal földre zuhanva aléltan összeesett. Gyorsan fellocsolták és az ispán elé vezették, aki már hallott a jöveteléről.

-Mi járatban vagy édes fiam? Mi volt az előbbi kijelentésednek az értelme, amikor azt mondtad, hogy: „Hozzák a királyt!”

-Baj van nagyuram! Felséges urunkat nagy tragédia érte! Az úgy volt… azzal vég nélküli mesélésbe fogott a fáradt vitéz. Közben ellátták étellel és itallal, lesték minden elejtett szavát. Lassan kibontakozott a szomorú történet minden részlete:

    I. András (Endre) király és testvéröccse Béla herceg között sohasem volt felhőtlen a kapcsolat. A herceg ugyanis nem tudta elfogadni azt, hogy a király a még gyermek fiát, Salamont 1057 – ben megkoronáztatta. Ezzel végleg elveszítette azt a lehetőséget, hogy a beteges uralkodó esetleges halála után ő léphessen a jogosnak vélt trónra.(I. András évek óta szélütött volt, ezért mindenhová hordszékben vagy kocsival vitték.)

     A király az egyre éleződő helyzet lecsendesítésére 1059 – ben végleg meg akart győződni öccse hűségéről. A Tisza melletti Várkonyban a korona és a kard közötti választással színvallásra kérte fel Bélát. Maga elé tétette a vörös posztóra a koronát, melléje a hercegséget jelképező kardot és fő embereinek ezt mondotta:

-Ha a herceg jó békességgel a hercegséget akarja, a kardot választja, legyen övé, de ha a koronát, nosza, ketten főemberek, keljetek föl és ugyanazzal a karddal nyakazzátok le Bélát!

    A terembe lépve a hírvivők ispánja Miklós, aki titkon azonban Béla híve volt a fülébe súgta halkan:

-Ha kedves az életed, a kardot válaszd!

      Mikor odalépett az ágyában fekvő királyhoz, az így szólt hozzá:

-Herceg! Én megkoronáztattam fiamat, de nem kapzsiságból, hanem az ország békessége kedvéért, melyet minap a császárral kötöttem. Neked azonban szabad akaratod van. Ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegséget, válaszd a kardot. Egyet közülük engedj át a fiamnak, ámbár igazság szerint a korona Téged illet!

       Béla megértette Miklós ispán figyelmeztetése révén a hallottak lényegét, ezért így válaszolt:

-Legyen fiadé a korona, minthogy már fel van kenve és add nekem a hercegséget! – ezzel elvette a kardot.

     Az eset után világossá vált számára, hogy nem sok reménye lehet a békés úton történő hatalomra kerülésének. Hűséges magyarjaival együtt elhagyta a z országot és lengyelhonba menekült. Segítséget kérve a lengyel és magyar híveivel együtt készült a hazatérésre. A veszély hírére András a családját az ausztriai Melk városába küldte erős kísérettel Ernő osztrák őrgróf védelme alá, maga pedig a német császár támogatását kértre.

      Béla 1060 – ban nagy létszámú magyar és lengyel katonával átlépte a határt és készült a fivérével történő összecsapásra. A király bízott a népes külföldi zsoldosban, a Wilhelm és Poth német vezérek által irányított csapatában. A döntő ütközetre a Tiszántúlon került sor. András, bár a betegsége miatt nehezen ülte meg a lovat, mégis vállalta, hogy személyesen részt vesz az ütközetben, ezért megjelent a csatatéren. Sajnos addigra azonban már az idáig mellette álló kis létszámú magyar hívei is elpártoltak tőle azért, mert idegen zsoldosokat hívott az övéi ellen, az országban is igen népszerű testvéröccse ellen. A német segítség népszerűtlenné tette, ezért nagyon sokan várták haza a „bajnok” – Bélát.

      A herceg csapatai átkeltek a Tiszán és elkezdődött a véres küzdelem. A két testvér hadai között hatalmas csata bontakozott ki. Mindkét oldalon vadul és vitézül harcoltak a katonák, de végül András meghátrálni kényszerült. Emberei zömét megölték, német vezéreit elfogták, ezért Ausztria irányába az immár német udvarban tartózkodó családja után akart menni. A határ menti „mosoni kapunál” – azonban a lován bizonytalanul ülő király leesett a földre. Testét lovak, kocsik taposták meg, ezért súlyosan megsebesülve testvére fogságába került.

-Ekkor határozta el Béla herceg, hogy a királyt ide küldeti a zirci udvarházba. Mikor ezt megtudtam, azonnal lóra kaptam és ideszáguldottam a hírrel. – fejezte be az elbeszélést a fáradt katona.

       A krónikás ettől a ponttól kezdve talán már le is tehetné a tollat, mert a kevés fennmaradt írás elég szűkszavúan beszél az akkori eseményekről. A király rövid időn belül erős kísérettel megérkezett az udvarházba és betegágyából már többé nem tudott felkelni. Házi őrizetben tartották a legyőzött uralkodót. András egy rövid ideig folytatta a küzdelmet a halállal, de az legyőzte szélütött, széttaposott, legyengült szervezetét. Az akkori orvostudomány nem tudott rajta  segíteni, de a történelem nagy kérdése marad az is, hogy Béla herceg akarta – e igazán, uralkodó testvérbátyja felépülését a vesztett csata után.

     A Bakony rengetegében az udvarház csendes lakában (Ez abban az időben a régészeti adatok tanúsága szerint a mai Zirc déli részén, az úgynevezett Kistemplom közvetlen északi szomszédságában állott. Ott, ahol egy kisméretű románkori templom alapfalát is feltárták a cisztercieket megelőző korból.) örökre lehunyta szemét. Innét átszállították az általa alapított tihanyi bencés monostorba és örök nyugalomra helyezték. Sírja ma is ott található. Bélát még abban az évben 1060 – decemberében a püspökök királlyá koronázták.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 07. 03

 

U.I. A fényképen a Zirci Vásártér látható 1943 - ban. Itt lehetett valahol a történetben említett Királyi Udvarház


Szerkesztés dátuma: szerda, 2014. november 19. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,021


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: