Az emlékezés öröme az újkissodai református gyülekezetben


Az emlékezés öröme az újkissodai református gyülekezetben

Egy közösség, gyülekezet életében hatalmas időt jelent 83 esztendő a majd’ évszázadnyi időszak, ráadásul a zaklatott huszadik évszázad ismert körülményei között magyarnak, reformátusnak megmaradni, akár hőstettnek is tekinthető. Mert az újkissodai református gyülekezet megmaradása és tovább élni akarása, hőstett a javából.

Egy nap eltolódással emlékeztek a mai újkissodai református gyülekezet, a németországi testvér-egyházmegye gyülekezeteinek képviseletében Temesvárra érkezett csoport, a többi temesvári református gyülekezetek az ünnepségen résztvevő tagjai arra a nyolcvanhárom évvel ezelőtti teremtési pillanatra, amikor a fejlődő nagyváros külső kerületeinek református hitükhöz ragaszkodó tagjai kimondták: LEGYEN! És lett gyülekezet, imaház, lett közösségi helyszín, lett pezsgő gyülekezeti élet, és lett a háborús időkkel, emberi gyengeséggel való viaskodás ezernyi gondja, majd újabb harcok következtek az elnyomó és a beolvasztásra berendezkedett rendszerrel, a tévhitekkel, istennélküliséggel, asszimilációval és a legújabbkori általános gonddal, az elöregedéssel. A nyolcvanhárom küzdelmes, sikerekkel és kudarcokkal eltelt esztendőt követően mégis hittel és az isteni kegyelemben való reménykedéssel tekint előre az újkissodai reformátusság – derült ki az évfordulói rendezvény során. Az újkissodai gyülekezettel együtt ünnepelni érkeztek Temesvárra a németországi niederlausitzi testvéregyházmegye gyülekezeteinek képviseletében, az a nyolctagú egyházi fúvószenekar tagjai, akik az istentiszteleti szolgálat mellett, hangulatos koncerttel örvendeztették meg résztvevőket. A gyülekezet tagjai hozzájárulásának köszönhetően kívül-belül felújított imaházban, nt. Strauch Volker lukau-i lelkipásztor köszöntötte a temesvári reformátusokat, tolmácsolva a németországi reformátusok szeretetét és ragaszkodását, biztatását az újkissodai templom felépítéséhez, amelynek építési költségeikhez a németországi testvérgyülekeztek anyagi hozzájárulását is elhozták. A Németországból érkezett igehirdető, nt. Peter Uwe Schmidt kalkwitzi lelkipásztor Pál apostol athéni szolgálatának üzenetét, tanulságát osztotta meg a résztvevőkkel: sokszor a lekisebb, jelentéktelennek, sőt egyenesen haszontalannak tűnő cselekedet is, értékes munkálkodássá nemesül a hit által, jelentős folyamatok ihletője, elindítója lehet.

Nt. Bálint Sándor, az újkissodai gyülekezet lelkipásztora, a visszatekintés örömteli pillanataiban hangsúlyozta, hogy a gyülekezet élni akarása más, válságos, vagy végzetesnek tűnő időszakokat is átvészelt, ami reménykedésre, további áldozatvállalásra buzdítja a gyülekezet tagjait. A templomépítés helyzetével kapcsolatban, reménykedését fejezte ki, ugyanis a németországi testvérek segítsége mellett, jelentős bevételre számít az egyházközség mezőgazdasági földterületeinek eladásából, amely vélhetően fedezi a templom befejezéséhez szükséges költségeket. “Nyilvánvalóan még hosszú út előtt állunk – ismertette Bálint Sándor lelkipásztor. Villanyszerelést, belső vakolást, fűtés beszerelését kell elvégeznünk, környékünkön nem tudunk templomi bútorzat elkészítését vallaló cégről, ezt is meg kell találnunk… De a mai rendezvény is tanúsítja, hogy a hosszúra nyúlt templomépítési munka, az ideiglenes megtorpanás ellenére sem szünetel gyülekezetünkben az áldozatvállalás, a buzgalom, most valós lehetőség mutatkozik a munkálatok befejezésére, amennyiben a gyülekezetünk birtokában levő szántóföldeket sikerül értékesítenünk. Reménykedünk abban, hogy belátható időn belül templomavatási ünnepséget tarthatunk. Ezúton is megköszönöm gyülekezetünk minden tagjának, segítőinknek, németországi testvéreinknek a támogatásuk.”

Az ünnepség az imaház falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával és szeretetvendégséggel ért véget.

Makkai Zoltán, Heti Új Szó, 2012. május 4.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2014. szeptember 29. Szerkesztette: Demeter Sándor
Nézettség: 1,250


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: