Régi házak sűrűjében,
Szentgyörgymező közepében,
Tornyosul a hit egy vára,
Isten egyik iskolája.

Kereszt alól szól a harang,
Felröppen pár békegalamb,
Nem húzzák már szűk tenyérrel,
Kik beérnék a kevéssel.

Kívül fehér, belül falak,
Fénnyel festett színes ablak,
Fából ácsolt hosszú padok,
Én az úr tanúja vagyok!

Körbe vesznek szobrok, képek,
Ők a legnagyobb szentségek.
Magam csúnya szolga volnék?
Úgy szívemből, hogy ragyognék!?

De itt vagyok, és ragyogok,
Mint a fekete szurok!
És a pásztoromra várok,
Mert, még a földön járok.

Amikor majd elköltözöm,
Tán madárnak beöltözöm,
Ígérem, hogy visszaszállok,
Tifelétek muzsikálok.

2014.09.24.