Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... 

Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, 
sok sötét felhős nap. 
De a szépséged nem változott ugyan az maradt. 
Akik csodálják szépségedet, 
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad. 

Hadd fusson, 
hadd repüljön feletted 
az embert nyüvő makacs 
idő. 
Te mindig dobd le a fukar élet 
irigylő ráncait. 
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még, 
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait. 

Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait. 
Kérlek áruld el nekik kedvesem, 
hogy mit teszel. 
Hagy tudja meg az egész világ mi az, 
amitől minden évben szebb és szebb leszel...

Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...

A téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
Kedvesem de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a havas téli tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
éppen úgy, mint amikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
Kedvesem rád emlékezek.

( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos

Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat

Kisvejke: 2012