Cigány irodalom és kúltúra ,Debreceni Zoltán versíró alkotásaimat.. Debreceni Zoltán író, versíró  Debreceni Zoltán író múzsája Csajé    Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben. A madarak dalolnak, a szél susog, Tavasz reggelén minden életre kel. A patak vize csobogva kanyarog, a fák lombja zölden hullámzik a szélben. A természet mosolyogva boldogan ébred, Tavasz reggelén minden életre kel.     Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban. Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő. És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.  Biharkeresztes, Cigány író  Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet. A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban. A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.     Dombóvár - Debreceni Zoltán versíró    Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról... Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak. A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek. Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él. Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan.

( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya

Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő.. 

Nem vagyok nagy költő
csak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények versírója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.

Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat, 
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat

( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya

Mit is jelent az én számomra az az irodalom, ami a magyarországi roma írók tolla nyomán jött létre? Természetesen azokról a művekről tudok beszélni, következtetéseket levonni vagy vitatkozni, amelyek a magyar irodalomnak a részei, amelyek magyarul születnek meg; nem ismerem a különböző cigány nyelvezeteket. Olyan írók a munkáiról beszélhetek, mint Lakatos Menyhért, akinek a „Füstös képek” c. regénye számomra nagy élményt jelentett, vagy Bari Károlyról beszélhetnék, akit a ’70-es, ’80-as évek egyik legkiválóbb magyar költőjének tartok, és nagyon sajnálom, hogy ma már alig lehet találkozni vele, akár személyesen, akár a műveivel.

Vagy beszélhetnék Choli Daróczi Józsefről, Osztojkán Béláról, Szécsi Magdáról,Rostás-Farkas Györgyről: valamennyien ennek a magyar-roma, roma-magyar irodalomnak a kiváló egyéniségei, és természetesen Ők azok az alkotók, és persze mellettük még többen, akik a magyar-roma, roma-magyar irodalomnak a fogalmi körét tartalommal töltötték meg.

Mit jelent ez a fogalmi kör? Mindazok a szellemi dimenziók, amelyekben ez a roma-magyar, magyar-roma irodalom elhelyezkedik. Én öt ilyen fogalmi kört szeretnék megkülönböztetni.
Az első egy szociográfiai, szociológiai kör, tehát ezek a roma íróktól származó művek – és nemcsak a prózai művekre gondolok, hanem a költészetre is – egy nagyon karakteres szociográfiai képet rajzolnak meg a magyarországi romaság életéről. Talán a legjobb példa Lakatos Menyhért munkássága és említett regénye.

A második ilyen kör egy bizonyos hagyomány, sőt lélekforma vagy mentalitás megszólaltatása, hiszen, aki roma íróknak a műveit olvassa, egy egészen sajátos hagyománnyal, mentalitással találkozik, és ebben a mentalitásban nagyon nagy szerepe van a roma folklór és mitológia különféle hagyományainak és elemeinek. Ez a folklorisztikus és mitikus világ, ez a mentalitást meghatározó és magas fokú esztétikai minőségben is megjelenő tradíció a magyar nyelven készült roma irodalomnak egy sajátos karakterjegyét adja, ami lényegében megkülönbözteti más hagyományoktól, más irodalmi tradícióktól.

A harmadik ilyen dimenzió lényege, hogy a magyarországi cigány irodalomnak üzenete van a magyar társadalom, a magyar olvasóközösség, a magyar közösségek számára. Ez az üzenet a romaembereknek, a roma közösségeknek az egyenjogúságra és a hagyományőrzésre irányuló törekvéseit fogalmazza meg.
A negyedik ilyen dimenzió a roma identitás kifejezése és ennek az identitásnak a védelme, hiszen van egy sajátos magyar roma vagy magyarországi roma identitás, és ennek az identitásnak a megszólaltatója és egyben védelmezője is az az irodalom, amit a magyarországi roma irodalomnak vagy roma-magyar irodalomnak lehet nevezni.

A legfontosabb, az ötödik dimenzió maga az irodalmi dimenzió, az esztétika, az értékvilág dimenziója. Azok a roma írók, akiknek a nevét megemlítettem előadásom elején, mind magas esztétikai szinten művelik a maguk tevékenységét. Olyan alkotásokat, olyan irodalmi műveket hoznak létre, amelyek a maguk értékvilágával, a maguk költői vagy etikai megformáltságával, jellemábrázolásukkal, lírai jegyeikkel, a társadalomrajzukkal, a lelkiségükkel beletartoznak abba az esztétikailag meghatározható értékrendbe, amit a mai magyar irodalom jelent. Ez az irodalmi műalkotásokkal szemben támasztott esztétikai igény érvényesül a roma írók művei tekintetében is, hiszen akár Bari Károlyról, akár Lakatos Menyhértről beszélünk, műveik révén valóban ott van a magyar irodalomnak a felsőbb régióiban. Abban a régióban, ahol a nemzeti irodalom igazi értékrendje érvényesül.

Ez lenne az az öt dimenzió, amiben én a cigány írók műveit elhelyezem. Ez az öt dimenzió máris kirajzol egy bizonyos karaktert, egy rendszer jellemzőit, amiben ez az irodalom megjeleníthető. Nevezzük ezt az irodalmat akár roma irodalomnak, akár roma magyarirodalomnak, vagy magyar romairodalomnak. Az elnevezés lényegtelen. A lényeges tulajdonság itt az, hogy ez az irodalom egyrészt magyar irodalom, hiszen magyar nyelven íródott, és ilyen módon természetes joggal van jelen abban a szellemi közösségben, amit a magyar irodalom jelent.

Hozzátartozik ehhez az irodalomhoz az is, hogy a háttere, a szociológiai, a történelmi a mentalitásbeli háttere a magyarországi roma közösségek világát mutatja be, tehát ennyiben teljes joggal van jelen abban a kultúrában, amit roma kultúrának nevezünk. És ez a két tulajdonsága együtt érvényesülve meghatározza a maga különleges helyét a magyar nemzeti kultúrán, a magyar nemzeti irodalmon belül, mégpedig oly módon, hogy ez az irodalom egy sajátos lélekformát jelenít meg és képvisel.

Az, hogy az irodalom világában sajátos lélekformák, mentalitásbeli képletek érvényesülnek, nagyon is hozzátartozik az irodalom rendszeréhez, hiszen minden nagy nyelvnek az irodalma több ilyen változatot, lélekformát, mentalitást ismer el. (Például a német irodalomban egészen más mentalitásformák fejlődtek ki, mondjuk az északnémet-porosz irodalomnak a körében, mint a délnémet-bajor, vagy az osztrák irodalom körében.) Noha a magyar irodalom nemzeti tekintetben egységes irodalom, vannak itt is ilyen mentalitásmódozatok: az erdélyi irodalomnak például van egy saját identitása, egy saját mentalitásrendszere a magyar irodalmon belül.

Ugyanígy gondolom én a magyar írott roma irodalomnak a magyar irodalmon belüli elhelyezkedését. A másik fontos tulajdonsága ennek az irodalomnak, pontosabban a roma íróknak – ez nagyon gyakori a modern világban – amit kettős identitásnak nevez a szociológia. Arról van szó, hogy valaki lehet teljes joggal, elkötelezettséggel és átéltséggel két közösség tagja is. Egy roma író joggal van jelen teljes elkötelezettségében, nyelvi kultúrájában a magyar irodalomban, és ugyanakkor joggal van jelen a roma közösségben is. Ennek a kettős identitásnak talán egyik legérdekesebb és számomra legismertebb képviselője Rostás-Farkas György, aki részben magyarul, részben roma nyelven írja a verseit, és a könyveit is.

Az irodalmat nagymértékben a nyelv határozza meg. Azonban van valami, ami még meghatározza: egyfajta mitikus képzetrendszer. Hiszen az irodalom nemcsak nyelv: mitikus képzetek kincse, a világgal és az istennel kialakult viszony kodifikációs rendszere. Ebből lehet kiindulni, amikor meghatározzuk a magyarországi roma irodalom karakterét: ez az irodalom része a magyar irodalomnak, hiszen magyarul készül, ugyanakkor mégis egy önálló sajátos, egyedi irodalom, hiszen ennek a közösségnek a múltját, a hagyományait, a mentalitását, a mitikus képzetkincsét, a lelkiségét szólaltatja meg.

Kívánok ehhez a roma íróknak bátorságot, kitartást, szerencsét! És kívánom azt, hogy a magyarországi magyar nyelvű roma irodalomban a lélek magaslatán találkozzunk mi magyarok és a romák.

Utolsó sorba nem elhanyagolható a Magyarországi roma amatőr költők munkássága sem ,
ezért megbecsülést igényelne és igényel.

Hajdúbagos - Cigány író 

Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról 

Hajdúbagos gyönyörű szép tája.
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.
Bólingatva köszöntenek a nyárfák
és a virágok itt messziről engemet,
ha közéjük az erdőbe és a rétre kimegyek.

Pedig Pocsajban szült a jó anyám.
Ott dédelgetett,
ott is ruházta rám a becses nevemet.
Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.

Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy engem szeressen neveljen,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.
Apám szívből szerette,
anyámat mindjárt a mély sírba követte.

Hosszúpályiban lettem teljesen, igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt a hideg sír magába.
Ezután a nap is az égről rám halványan ragyogott,
sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme, amikor rám nézett.

Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól messze elsodort az élet.
De mindig velem jöttek a régi bús és gyönyörű emlékek.
Mikor elmegyek Pocsajba, a kis szülőfaluba,
mosolyogva néz le rám a magas égről a nap,
a piros