Debreceni Zoltán író - Nem érdekel az értelem
Istenem teremtőm bocsásd meg nem lettem én gyáva.
A sorsom elől nem futok el,
magasról teszek rá
erre a mocskos világra.
A lelkiismeretemre hallgatok senki másra.
Mert csak ő tudja mi a legfontosabb,
mi a legjobb nekem ebben a világban.
Dolgoztam már sokat
éjjel és nappal eleget.
Mégse kaptam cserébe érte,
csak átkot és száraz kenyeret.
Mint a madár a zöld erdőbe
békességre,nyugalomra vágyom.
Nincs már szülőt szerető,tisztelő gyerek,
sehol a világon.
Bátran ugrok fejest a nagy semmiségbe.
Nem érdekel az értelem,
csak vegyenek már észre.