„ÓDA EURÓPA NEMZETEIHEZ” Kis – Kapcsándy Sándor Pápai Költő Barátomra Emlékezve 1944. 04. 13 – 2014. 06.24


„ÓDA EURÓPA NEMZETEIHEZ”  Kis – Kapcsándy Sándor Pápai Költő Barátomra Emlékezve  1944. 04. 13 – 2014. 06.24

 

„ÓDA EURÓPA NEMZETEIHEZ”

Kis – Kapcsándy Sándor Pápai Költő Barátomra Emlékezve

1944. 04. 13 – 2014. 06.24

 

 

SANYIKÁM! DRÁGA BARÁTOM!

 

    Örökre elmentél, pedig még milyen sok megírandó Szonett és egyéb versforma ötlete lapult abban a képzeletbeli tarsolyban, amit mindig magadnál hordtál még nagy betegen is. Nem voltál már velem együtt Te sem fiatal, amikor személyesen is megismerhettelek Veszprémben. Mindkettőnk Édesapja jó tollú paraszt lírikus volt és a Veszprémi TIT Váci Mihály Irodalmi Színpada Pintér Tibor vezetésével Önálló Esten emlékezett meg három Veszprém – megyei parasztköltőről, Kapcsándy Sándorról, Nagy Bálintról és Szalóky Károlyról. Azon az estén mi ketten egy életre szóló Barátságot kötöttünk és évente többször személyesen is találkoztunk.

   Mindkettőnknek más volt az útja, de az írás szeretete mégis olyan közel tudott hozni bennünket egymáshoz, amilyen csak keveseknek adatik meg. Érzékeny lelked mindig éhezett a Szeretetre, hiszen olyan átéléssel tudtad felolvasni az írásaidat, hogy sokszor még magad is meghatódott tőle. Különösen akkor, amikor Drága Édesapádról írtál, vagy beszélgetés közben szóba hoztuk.

 

    Kevés versét ismertem még akkor Sanyinak, mikor az egyik találkozásunkkor Pápán felolvasta számomra egyik döbbenetes alkotását, amelynek a címe: „Óda Európa Nemzeteihez”

Percekig szinte szótlanul ültünk, és amikor meg tudtam végre szólalni, a következőket mondtam, az emlékeim által felidézve, ha nem is szó szerint:

„Drága Barátom! Ha semmit sem írtál volna ezen kívül, már akkor beírtad nevedet a Magyar Irodalomba!”

 Elmosolyodott, látszott, hogy örömmel veszi a véleményemet és így válaszolt vissza szerényen: „Tényleg tetszik?”

 

ÓDA EURÓPA NEMZETEIHEZ

 

Ne azt higyjék, hogy most örömökről írok,

soraimban kedves sorokat bújtatok!

Sajnos nem tehetem! mert a gyötrő gondolat

nem hagy nyugodni: testet – lelket forgat!

Az értelmem felbontó képessége

csapzottan ráhull az értelmetlenségre!

mert kilopják a részből az egészet

és úgy fogják fel a részt mint az egészet!

A nem – felejtés sötét zűrzavarát

metsző tollal, pergő nyelvvel döföm át,

mintha csak halvány permet volna

és türelmetlen – zajos kutamba hullna!

Testemben villámlok, magamból hasítok,

igazságot, elcsalással nem utaztatok!

MAGYAR VAGYOK! Hazámnak eltört részeit

nem akarom mint zsákot hozzánk foltozgatni,

bár amit elcsatoltak és elcsaltak,

zűrös tegnapjainkban aláírással igazoltak

az valóság! Történelem: de nem igazság!

E tragédia bennem öles árkot ás!

 

II.

 

Én nem áztattam lábam az Adriában!

Sokáig csak azt tudtam, amit tanultam,

hisz rontást jó szóval, tettel nem pótoltak!

EURÓPA! Szétszabdaltad hazánkat!

Bár a megannyi szórvány népek,

kiket onnan ide, később innen visszatelepítettek,

mégis megőrizték nemzetük kincsét,

melyben álmaikat is dédelgették

a kultúrát; de acéldróton rángatták

és etették hamis szóval és jelszóval!

Ezekután egy mondattal Európát kérdezem?

nem féltem kimondani, mert én értem: -

zsugorítással akarták a vesztünk?

Hisz majdnem sűrű szövevényükbe estünk!

Hát csak ezt érdemelte e nemzet?

kérdezem: van erre ésszerű felelet?

Száz évig nem mi etettük fél Európát?

majd az igát ügyesen reánk rakták

és e súlyos terhet kényszerbe – nyögve,

végül Keletet is két marokkal tömve,

rajtunk, mint silány – pondrón röhögtek,

hisz egy nagy nemzetet ízekre szedtek!

Így lettünk csak igazán rendberakva,

az országot tovább szabdalva – csorbítva!

Mint kutyának a koncot úgy vetettek

oda bennünket és előlünk mindent felettek!

Édes Hazám: sirat a költő fiad;

hisz szerbek, szlovákok bennünket szidnak,

pedig az elődeink bűneiben

 

Őket is, bennünket is ért szégyen!

Miért bántjuk hát akkor egymást?

mi nem vagyunk öncélú soviniszták!

nincsen más terünk, egyformák vagyunk,

lecsupaszítva, kitépve szárnyunk;

külön mi sem tudunk repülni,

tanuljunk meg egymás mellett élni!

Európa közös nemzetei legyünk,

a szomszédban barátot is tiszteljünk! –

Szerbek, horvátok, szlovákok, románok:

Bennetek hű társat találok? –

Elég a vérből és mocskolódásból,

átokból és kitalált rágalomból,

mert emlékezzetek: a mi ebédünket

örökké más – más főzte meg

és nem tudtuk, hogy végül mit eszünk,

mert a könnyáztatta ételünk!

Mi nem uralkodunk nemzetiségek felett,

de akarjuk, hogy szabadon lélegezzenek,

mert ezt Európa és Ti is aláírtátok;

hát az ajkam csak ezért zokog!

Lehet, hogy megszán bennünket Európa,

 hisz a viszályt újabb tragédia sodorja,

önmagát fogyasztja egy nemzet,

e rémségekkel szomszédokat is fenyeget!

 

III.

 

E göröngyös út, melyen átvonult a gondolat,

Közép – Európa egymás felé halad?

A nap sem tesz kivételt, éltető sugarát

oly egyformán ontja mireánk!

De ha Isten ott él a szívekben,

a gyötrődő kesergő lelkekben,

képzeletben és valóban le kell elé borulni;

URAM! tudjunk mindent megköszönni!

Kérdezem: szerbek, horvátok, szlovákok, románok:

szívetekben Ti is Békét akartok?

 

Kis – Kapcsándy Sándor

 

1993. augusztus 5 – 19.

 

   Állandóan egy örök elégedetlenség bujkált benne az írásaival kapcsolatban. Volt, hogy 15 év elteltével javított rajta utólag. Mikor rákérdeztem, hogy miért nem ír inkább egy újat a mai meglátásának megfelelően, Ő rám nézett és csendesen így szólt:

„Hidd el Bálintkám, ez így van jól.”

    Kiváltképpen szeretett Szonetteket írni, mert Faludy György volt a példaképe ezen a téren, akitől nagyon sokat tanult és levelezésben is álltak a nagyszerű Költőfejedelemmel. Akkor is mosolygott, ha én Őt Szonett – mesternek tituláltam, de látszott rajta, hogy örömmel fogadja a dicséretet.

   Életművében sokféle versforma található, de mindegyikben van egy fajta olyan egyediség, amivel életem során nem találkoztam még a magyar irodalomban az ismertebb, úgynevezett klasszikussá vált lírikusainknál sem. Olyan sajátos szóvirágokkal operált, olyan új szavakat, szóösszetételeket alkalmazott, amely nem jellemzője a mai magyar lírának sem. Ezeket az évek, évtizedek során olyan szintre tudta emelni, amely nemhogy rontotta volna verseinek színvonalát, hanem inkább kiemelte, egyedivé tette. Álljon itt egy példa ennek illusztrálására. Téli eső:

/Pitypangolni kezd az eső, /rácsévélődik testemre/és bukározik a szellő./A csatorna habzó szeme/ elmereng, mint üvegharang/ foltosan kong: méla kolomp./A parknak árva a padja,/ majd elnyújtózik s tántorog.”/

   Írásai Hazánkban, sok Antológiában, önálló kis kötetekben is megjelentek, amelyet most nem tisztem részletezni. Egy valamit azonban elmondatok Róla, immár az Örökkévalóságnak címezve:

 

   Kis – Kapcsándy Sándor Nagyszerű Író – Költő volt, aki a kiváló parasztköltő Édesapja utáni Tiszteletből különböztette meg magát a Kis – jelzővel. Életművében nemcsak versek, hanem prózák, tanulmányok is megtalálhatók. Bízom benne, hogy a Magyar Irodalomtörténet talán majd most, elhunytával nagyobb megbecsülést nyújt neki, mint amit életében megkaphatott. Mi, Költőtársai, Barátai, Tisztelői azonban Örökké itt fogjuk Őt hordani a Szívünkbe Bezárva.

 

SANYIKÁM! DRÁGA BARÁTOM!

 

Immár lehunyt szemekkel alszod Örök álmodat, de abban a világban is pötyögesd csak tovább kopott írógépeden azokat a csodálatos verseket, amelyekkel életedben is megörvendeztettél bennünket!

 

Az alábbi videóban Drága Barátom verseiből olvas fel:

 

https://www.youtube.com/watch?v=xS2KrhkM9-A

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 07. 04. Péntek Délelőtt 11:12


Szerkesztés dátuma: péntek, 2014. július 4. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,032


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: