Cigány író tollából
.
A derecske temetőjében csendben lehajtott fejjel ballagok.
A néma árnyak az emlékekkel szembe jönnek.
A sírkeresztek és a fejfák halkan suttogva rám köszönnek.
Én itt sok halott ismerője vagyok.
A temetőben könnyes szemmel lassan ballagok.
Akik itt maradnak
van aki nevet,
van aki sír.
De az író
először sír,
majd utána a jövő nemzedékének csendesen ír.