Híres emberek, Debreceni Zoltán versíró Emléke


Híres emberek, Debreceni Zoltán versíró Emléke

 

Kisvejke. Debreceni Zoltán író  

 Egy cigány író émléke

  irodalom  és kúltúra

 

Debreceni Zoltán Kisvejke  
Cigány író Kisvejke

 

Nagyon régen Budapesten egy felsőfokú intézetben Lacival cimborák lettünk.
Egy csámpás, nagy orrú giliszta srác volt.
A fene sem tudja miért de bukott rá minden csaj.

De Ő inkább a csúnyácskákkal állt le,
a gyönyörű csajokat akik megakarták szerezni szélnek eresztette.
Meg is házasodott egy szemüveges csámpás lapos fenekű kancsal penészvirágot vett feleségül.

Akinek csinált nem sokára gyereket de nem is egyet hármas ikreket.
Nehogy a szavaim összekeverjem ezen a pasin keresztül ismertem meg egy férjes asszonyt Katit.
Első vagy második látásra beleszerettem,
családos volt, sokat beszélt nekem a férjéről.
Mikor lementünk a társalgóba mondta, hogy az a pondró csinált neki több gyereket, de nem foglalkozik velük.
Az anyja neveli őket, hogy tudja elvégezni az egyetemet.
Elengedtem a fülem mellett amit beszélt a pasijáról.
Mondta azt is hova jár melózni, de már elfelejtettem.
Kati tudta hoy a férjének gyereke is van valami külföldi csajtól.

 

Szerettem volna Katit elhívni szórakozni a városba

de mindig elutasított azt mondta sokat kell neki tanulni.
Orvosnak készült.
Ígérte, hogy majd máskor eljön velem.
A tekintettén láttam, hogy szerelmes belém.

Lent a társalgóban mindig néztem ahogy a lába közé húzta a széket és körül fonta combjával mert fordítva ült rá,hogy a támláját asztalként használja.
Olyan gyengéden ahogy engem kellett volna. Mardosott miatta a vágy.
Kati csak lopást nézett tetőtől talpig végig rajtam.
Tudta szeretem 
persze, hogy tudta azt is tudta, hogy cigányvér folyik az ereimben.
El is nevezett énekes madárnak mert az udvaron sokszor dúdolva jártam.
Nagyon tetszett a becenév mert ő adta ha tehettem cserébe mindig raktam a szőke hajába egy piros rózsát.
Amit az udvaron lévő rózsabokorról csentem ha nem látta senki.
Mert nagyon szegény voltam virágra nem volt pénzem.
Gyönyörű volt Kati pláne az én rózsámmal a hajában.

Megpofozta Katit valami ünnepségen az a pondró férje.
Rögtön engem hívott sírva mondta a telefonba, hogy az a tetű ráborította az asztalt.
Másnap eljött hozzám akkor feküdtem le vele először.

Teste olyan volt vagy még annál is szebb amilyennek elképzeltem.
Boldogan fonta derekamra a gyönyörű combját nyögött, remegett az egész teste az izgalomtól többször elélvezett,
még én a csúcsra jutottam.
Összeköltöztünk Katival minden házimunkát én végeztem suli után, hogy tudjon tanulni, mert készült a diplomára.
Le is diplomázott.
Nagy harmóniában boldogságban éltünk több éven keresztül.
Még gyanús nem lett a sógora Kati elmondta bemászott az tetű hozzá a kerítésén amikor aludt.
Emiatt bizalmatlanság alakult ki bennem amely marta éjjel nappal a szívemet.
Nem tudtam valami miatt hinni neki.
Pedig Kati mindig mondta, hogy semmi köze nincs a sógorához 
elkülönöztünk békésen..
Úgy éreztem a szivem mélyen, hogy Kati átnéz rajtam.

Fogott egy sokkal öregebb szívsebészt.
Akivel megesküdött házasságot köttött  ismerkedésük után rövidesen,
ott voltam a templomba mikor esküdtek menyasszonyi ruhában mikor megláttam, hogy milyen gyönyörű elbőgtem magam.
Azt gondoltam nekem kellene ahelyett a kukac helyén most Kati oldalán állni.
Katinak napról napra nőt a hasa látszott rajta, hogy terhes.
Mindig felhívott telefonon mesélt

én is meséltem úgy tettem mintha boldog lennék a nem létező barátnőmmel.
Küldtem dísztáviratot neki mikor a gyerek megszületett.
Meg is látogattam őket,
férje az a hernyó ott forgolódott körülötte mint valami kis kutya.

Házi pálinkával megkínált Kati a szomszéd szobába.
Majd szoptatott láttam a gyönyörű mellét amit teljesen kivett direkt a blúza fölé.
Kedélyesen csevegtünk olyan csöndesen gyűlöltem, hogy magam sem hallottam meg.
Messzire elkerültem tőlle mert fájt a szívem ha láttam.


Sok-sok idő után találkoztam vele a kórházban ahol orvoskén dolgozott.
Ugyan is rákos lettem és kikelett operálni teljesen a féloldali tüdőmet.
Hullott a könnyei arcomra úgy ébredtem a műtéti álmomból.

Egy napon behozta a fiát is a kórterembe hozzám

aki csodálkozva nézte, hogy az édesanyja sír miattam.

A nagy fiának azt mondta: fiam fogd meg a kezét!

A nagy fia szemei könnyben úsztak mikor megfogta a kezemet amibe folyt az infulzió.

Nagyon de nagyon rossz állapotban voltam, nagyon nehezen épültem fel az intenzív osztályon nagyon sokáig feküdtem.

A fiával együtt bejött hozzám egy napon a betegszobába amiben négyen feküdtünk.

Azt mondta nekem fel a fejjel túl vagyunk mostmár a kritikus helyzeten.

A fia férfiasan kezet fogott velem jó egészséget és hosszú életet kivánt.

 

Majd a beteg társaim mondták, hogy doktornő fia úgy hasonlít magára mintha a szájából köpte volna ki. 

 

Úgy tettem mint aki nem is hallja a fal felé fordúlam és elkönnyeztem magam..

 




Szerkesztés dátuma: péntek, 2014. június 20. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 1,159


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: